Isten különleges ajándéka

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

(János 3:16)

Évekkel ezelőtt édesanyámnak és nekem abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy találkoztunk egy Lawrence nevű emberrel az Iowai Egyetemi Kórházban. Éppen egy műtéten volt túl. Felesége ott ült az ágya melletti széken, mi pedig anyával a másik oldalon ültünk, és együtt hallgattuk Lawrence lenyűgöző történetét.

Elmondta, hogy ötvennyolc éves korában a szíve olyan volt, mint egy kilencvenévesé. Próbált gyógyszeres kezelést, egészséges étrendet, mozgást, különféle alvási szokásokat – bármit, ami segíthet a gyógyulásban –, de az orvosok azt mondták, hogy az egyetlen lehetőség a szívátültetés.

Egy márciusi késő estén egész életét megváltoztatta egy telefonhívás: „Jó hír, Lawrence – mondta egy hang a vonal másik végén –, végre megtaláltuk az Önnek tökéletesen megfelelő donorszívet! Legyen indulásra készen, a mentőhelikopter már elindult Önért, néhány órán belül új szíve lesz.”

A hír annyira fellelkesítette, hogy helikopter nélkül is repülni tudott volna.

A műtét teljesen átformálta. Megértette, hogy rendkívüli ajándékot kapott, amiért valaki hatalmas árat fizetett, minden egyes szívdobbanás tudatosított benne olyan dolgokat, melyeket azelőtt természetesnek vett. Most már reménykedni tudott a jövőben, nagy öröme volt, és megváltozott az életszemlélete is.

Miközben ezekről a részletekről beszélt, Lawrence érzései a felszínre törtek, és kicsordultak a könnyei. Teljesen elborította őt a hála érzése. Óhatatlanul mi is elsírtuk magunkat. Megértettük őt, mert ennek a férfinek a mellkasában dobogott az édesapám szíve. Az a tudat, hogy apám halála lehetővé tette Lawrence számára az életet, segített, hogy fájdalmunkat ne értelmetlen veszteségként éljük meg, anya és én együtt tudtunk örülni vele és feleségével.

Most, hogy sok évvel később visszagondolok erre, önkéntelenül is eszembe jut, mit tett értünk Isten, az Adományozó, Fia, Jézus Krisztus által. A János 3:16 azt írja, hogy Isten annyira szeretett és annyira nagyra értékelt minket, hogy megengedte egyetlen Fia halálát, hogy mi élhessünk. Jézus pedig azt mondta a János 10:10-ben: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

Jézus halála miatt ígéretünk van az örök életre és a bővölködő életre már most, ha hiszünk és bízunk Benne. Semmi mással össze nem hasonlítható ajándékot kaptunk tőle, amivel csodálatos előnyök járnak. Ezért folyamatosan hálásnak kellene lennünk.

Íme, néhány módja annak, hogy megéljük hálaadásunkat:

•     Szeressük az Urat teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és szeressük felebarátunkat, mint magunkat (ld. Márk 12:30–31)!

•     Igyekezzünk megtanulni, mi okoz Istennek örömet, és tegyük azt! (Bibliaolvasás és Istennel való beszélgetés által fedezhetjük fel, mi az.)

•     Legyen Isten az őt megillető helyen életünkben!

•     Dicsőítsük őt, és dicsekedjünk vele másoknak!

•     Bízzunk benne minden helyzetben!

•     Ünnepeljük csodálatos ajándékait!

Képzeld csak el, mekkora örömöt okozunk neki ezzel!

IMÁDSÁG

Istenem, alázatra késztet, ha belegondolok, mekkora ára volt rendkívüli ajándékodnak. Alig tudom felfogni, hogy Fiadat engedted meghalni azért, hogy én örökké veled kapcsolatban élhessek. Köszönöm csodálatos szeretetedet! Köszönöm bocsánatodat! Köszönöm, hogy Jézus halála ajtót nyitott a veled való kommunikációhoz! Köszönöm az örök élet ígéretét! Köszönöm, hogy ajándékod által már most bővölködő életem lehet! Istenem, olyan sok mindenért vagyok hálás! Hadd mutassam meg hálámmal, mennyire szeretlek, hogy érted élek és bízom benned! Hadd szerezzek neked ezzel örömet!

Részlet az Erő, ami nem fogy el c. kiadványunkból.