Hogyan gondoljak keresztényként a halloweenre?
Sok helyen már szeptember közepétől, de október derekától biztosan mindannyian érezzük, hogy a halloween megünneplése – lassan, de biztosan – hazánkban is kezd hagyománnyá válni.
Ehhez nem is kell messzire mennünk, hiszen legtöbbünk lakóhelyén – akárcsak karácsony felé, amikor felteszik az égősorokat – október végére is egyre több ház „öltözik” ijesztőbbnél ijesztőbb jelmezbe: kifaragott, világító tökök kerülnek ki az ablakokba, pókháló, denevér, halálfej a kerítésekre, falakra… a bátrabbak pedig ijesztő jelmezekbe bújnak, és – sokszor tudtuk nélkül – okkult szimbólumokat is elhelyeznek otthonaikon.
Kisgyermekes szülők is egyre több helyről kapják a gyermekeiknek szóló teljesen ártatlan és szeretetteljes meghívásokat halloweenpartira, utcabálra, össznépi csokigyűjtésre (a „csokit vagy csalunk” eredete az angol Trick or Treat = Trükk vagy csemege). Ezek mögött a meghívó szülők részéről természetesen nincs semmilyen, a háttérben meglapuló sátánista szándék, egyszerűen csak joggal örülnek, hogy jön egy újabb lehetőség megélni a közösséget ebben az egymástól elszigetelő hétköznapi rohanásban. Az ember pedig csak ott áll, és olykor tépelődik magában, pingpongozva két gondolati sík között. Az első jellemző gondolatunk az, hogy maradiságunk és túlkombinálásunk miatt nem hagyjuk gyermekeinket részt venni egy jó mókán, a második pedig, hogy ezzel megvédjük őt és a családunkat egy ártatlannak tűnő, de mégis káros behatástól, ami majd hosszú távon a javára válik – még ha most gyermekként ezt nehezen is érti meg.
Halloweenpartit szervező barátaink meghívásának „kivédésére” van néhány lehetőségünk:
- Elütöm egy mondattal, például, hogy nem érek rá (bár ez a harmadik évben már feltűnő lesz).
- Nyugtalanul, de részt veszek az összejövetelen, elmegyek a barátok és a gyermekek kedvéért.
- Elmondom, hogy mit gondolok minderről, bevállalva a „maradi”, „radikális”, „fura”, „túlgondolja” – és még sorolhatnám – bélyegeket.
De mit tehetünk, amikor – jó marketingfogásként – már a bevásárlóközpontok is épp olyan eseményként kommunikálják a halloweent, mint az adventet, a karácsonyt vagy a húsvétot? Mit kezdjünk ezzel az egész kérdéskörrel? Mit tehetünk azért, hogy saját családunk és mások számára is leginkább áldott hatással legyünk gondolatainkkal és cselekedeteinkkel?
Jöjjön most öt pont, öt ismert mondat kicsit újragondolva, amelyek segítenek nekünk a helyes megközelítésben.
Az igazság odaát van
A halloween – bár sokak számára csak egy ártatlan esemény, amely a gyerekek és felnőttek szórakoztatását szolgálja – mélyebb szinten kapcsolódik a szellemvilághoz. Nem szabad elfeledkeznünk arról az igei igazságról, hogy „nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak (Efezus 6:12). Ha hiszünk Istenben és az Őt szolgáló angyalokban, akkor hinnünk kell a Sátán létezésében és az őt szolgáló angyalok szándékaiban is, akiket – az Ige szerint – mindig az a cél vezérel, hogy „kit, hol nyeljen el” – vagyis ártó szándékot keres a legártatlanabb helyzetekben is, ahol csak lehetőséget kap. Ezért halloween ünnepén is fontos, hogy ne csak a felszínt nézzük, hanem a mélyebb jelentések és kapcsolatok felé is fordítsunk figyelmet, hogy Isten vezetése által, biztonságos határokat tartva, megvédjük magunkat és családunkat a szellemvilág veszélyeitől.
Az ördög a részletekben lakozik
A halloween számos jelképe – mint a kifaragott tökök, a szellemek, a boszorkányok és más okkult szimbólumok – közvetett vagy közvetlen kapcsolatban állnak a szellemvilággal. Így azok, akik részt vesznek ezeknek a jelképeknek a megalkotásában és használatában – a lehető legjobb és legártatlanabb szándék ellenére is –, kaput nyithatnak a szellemvilág számára. A boszorkányság egyik hivatalos vallása, a wicca szerint a halloween a legjobb alkalom a természetfeletti birodalommal való interakcióra, mert ilyenkor „legvékonyabb” a határ a fizikai és a szellemvilág között.
Ez persze nem azt jelenti, hogy minden, a halloweenhez kapcsolódó tevékenység gonosz vagy veszélyes, de mint keresztényeknek, nekünk fontos, hogy éberen és tudatosan közelítsünk ehhez az ünnephez. Tudnunk kell, hogy milyen erőkkel játszadozunk, és hogy az ártatlannak tűnő szokások mögött milyen mélyebb szellemi törvényszerűségek és hatások húzódhatnak meg. Sokszor vezethet bennünket ezekben a helyzetekben a következő igeszakasz: „Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efezus 5:17)
Hallgatás beleegyezés
Gyakori, hogy eljutunk oda: inkább nem beszélünk erről a témáról, hanem egyszerűen csak halkan kihátrálunk belőle, mert nem szeretnénk konfliktusba kerülni, megbélyegzetté válni. Ha ilyenkor nem beszélünk azokról az igazságokról, amelyeket Istentől kaptunk, és amelyek vezetnek bennünket, azzal beleegyezésünk jelét adjuk egy olyan világhoz, amely eltér Isten tervétől. De miért hallgatunk? Sokszor a félelem miatt. Félünk attól, hogy elítélnek, vagy hogy másképp tekintenek ránk. Félünk a konfliktustól, vagy attól, hogy nem leszünk elfogadottak. A hallgatás hátterében álló félelem legyőzéséhez az kell, hogy rájöjjünk: ha a szeretet vezérel bennünket, akkor a mondanivalónkat nem fogják negatívan vagy faruzeusi lelkülettel érteni, hanem az segíteni fogja barátainkat, szeretteinket a helyes megértésben és megközelítésben. Fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy a halloweennel kapcsolatos, Istentől elvett igazságok nemcsak számunkra jelentenek életet, hanem mások számára is.
A szeretet nem ismer határokat
Mindenkinek megvan a maga véleménye az élet különböző területeiről, legyen szó a halloweennel kapcsolatos hozzáállásunkról, vagy más, esetleg szintén megosztó témáról. Ebben a sokszínű világban könnyű elveszni és összezavarodni, és nem ritka, hogy az emberek védekező pozíciót foglalnak el, amikor szembe találják magukat egy másik nézőponttal. A kérdés az: hogyan közvetítjük saját álláspontunkat?
Amikor Istentől kapott igazságokról és értékekről beszélünk, könnyű beleesni a „törvényeskedés” vagy „okoskodás” csapdájába. Azonban az igazság kimondása nemcsak az elménk terméke, hanem a szívünk mélyén lévő féltő szeretet kifejeződése is. Isten szeretete nem ismer határokat, és ha ezt a szeretetet megéljük és kifejezzük, akkor a mondanivalónk sokkal inkább átható és érzékelhető lesz mások számára.
Reményteli, hogy a halloweennel kapcsolatos gondolatainkat is vezetheti a szeretet. Ha Isten féltő szeretetéből közelítünk a témához, akkor barátaink érezni fogják, hogy nem az ítélkezés vagy a megosztás a célunk, hanem az, hogy valódi, mélyebb igazságot közvetítsünk. Azt is nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy a szeretet nemcsak az egyetértésről szól, hanem arról is, hogy megértjük és tiszteletben tartjuk a másik ember nézőpontját, miközben hűek maradunk saját értékeinkhez.
Használj ki minden lehetőséget az életben!
Álljunk egy kicsit hátrébb, és gondolkodjunk el azon, hogy keresztényként mi a legfontosabb elhívásunk! Frusztrált és ambivalens érzések megélése helyett tekintsünk kivételes lehetőségként erre az időszakra, ahol ezt az új és egyre nagyobb teret hódító szokást új nézőpontból is megközelíthetjük! Tekintsünk a halloweenre mint egy evangelizációs lehetőségre, ahol a halál és a sötétség témáját az élet és a remény üzenetére fordíthatjuk!
Miközben a világ a halál jelképeit ünnepli, mi az örök életről beszélhetünk. Arról, hogy Jézus legyőzte a halált és az ördög hatalmát. Ahelyett, hogy a félelem és a sötétség üzenetét közvetítenénk, mi az örömteli hírt vihetjük tovább, miszerint az élet diadalmaskodik a halál felett, és a remény minden sötétséget legyőz.
Így a halloweent nemcsak egy felkavaró, hátborzongató jelenségként, hanem egy szellemi magvetési időszakként is nézhetjük, ahol lehetőségünk van rá, hogy a körülöttünk lévő világban az élet üzenetét terjesszük. Milyen csodálatos, ha a gyerekek és szüleik nemcsak a cukorkákról és a félelmetes jelmezekről beszélnek, hanem az örök életről, a reményről és az örömről is! Ezért semmiképp se hagyjuk ki ezt a kivételes lehetőséget! A hallgatás, a veszekedés, az okoskodás és a farizeuskodás helyett válasszuk az igazság szeretetteljes megélését, és ragadjuk meg a lehetőséget arra, hogy Istenről, az Ő szeretetéről és az örök életről beszéljünk ismerősi környezetünkben.
Zárógondolatként pedig hadd hozzuk ide az Úr Jézus főpapi imádságát, melyben értünk, emberekért esedezik, amikor azt mondja: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (János 17:15) Imádkozó szívvel keressük Isten vezetését, hogy miben és hogyan kell vagy nem kell részt vennünk, hogyan képviseljük egyenlő arányban az Ő igazságát és szeretetét.
„Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.” (Filippi 4:8–9)
