30 És Mózes elmondta Izráel fiainak mindazt, amit az ÚR parancsolt Mózesnek.

Az asszonyok fogadalma

² Azután így beszélt Mózes Izráel fiainak törzsfőihez: Ezt parancsolta az ÚR: ³ Ha férfi tesz fogadalmat az ÚRnak, vagy esküt tesz, és úgy kötelezi magát önmegtartóztatásra, ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta. ⁴ De ha nő tesz fogadalmat az ÚRnak, és kötelezi magát önmegtartóztatásra az apja házában, még mint leány, ⁵ ha apja hallotta fogadalmát és a vállalását, amivel önmegtartóztatásra kötelezte magát, és nem ellenezte az apja, akkor érvényes minden fogadalma, és érvényes minden vállalása, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. ⁶ Ha azonban ellentmond neki az apja, amikor hallja őt, akkor nem érvényes semmiféle fogadalma vagy vállalása, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. És az ÚR megbocsát neki, mert az apja mondott ellent neki.
⁷ Ha pedig úgy megy férjhez, hogy fogadalom terheli, vagy meggondolatlan beszéddel kötelezte el magát, ⁸ és a férje hallott róla, de amikor hallott róla, nem ellenezte, akkor érvényesek a fogadalmai, és érvényes az a vállalása is, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. ⁹ De ha a férje ellentmond neki, amikor hall róla, akkor érvénytelenné teszi az asszony fogadalmát, amely őt terheli, és a meggondolatlan beszédet, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát, és az ÚR is megbocsát neki. ¹⁰ Az özvegy vagy férjétől elbocsátott asszonynak minden fogadalma érvényes, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát.
¹¹ Ha már a férje házában tesz fogadalmat egy asszony vagy kötelezi magát esküvel önmegtartóztatásra, ¹² ha a férje hallotta, nem ellenezte, és nem mondott ellent neki, akkor érvényes minden fogadalma, és érvényes minden vállalása, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. ¹³ De ha a férje érvénytelenné teszi a fogadalmakat, amikor meghallja azokat, akkor nem érvényes semmi abból, amit fogadalomként kimondott, vagy amire elkötelezte magát. A férje érvénytelenné tette azokat, és az ÚR is megbocsát neki. ¹⁴ Minden fogadalmat és minden esküt, amellyel önmegtartóztatásra kötelezi magát, a férje tesz érvényessé, és a férje tesz érvénytelenné. ¹⁵ De ha a férje nem ellenzi azt aznap, egészen másnapig, akkor érvényessé teszi minden fogadalmát és minden vállalását, amely őt terheli; érvényessé tette azokat, mert nem ellenezte azon a napon, amelyen meghallotta. ¹⁶ De ha később teszi érvénytelenné azokat, mint amikor hallott róluk, akkor az asszony bűne őt terheli.
¹⁷ Ezeket a rendelkezéseket parancsolta az ÚR Mózesnek a férjre és a feleségre, valamint az apára és a leányra vonatkozólag, ha az még mint leány apja házában él.

Izráel bosszút áll Midjánon

31 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: ² Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután elődeid mellé kerülsz. ³ Azután így beszélt Mózes a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a harcra, és támadják meg Midjánt, hogy bosszút álljanak Midjánon az ÚRért. ⁴ Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből a harcba. ⁵ Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer harcra fölfegyverzett embert. ⁶ Azután csatába küldte őket Mózes, törzsenként ezret; velük együtt csatába küldte Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat.
⁷ Csatába is szálltak Midján ellen, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR, és megöltek minden férfit. ⁸ Midján királyait is megölték azokkal, akiket lemészároltak: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is. ⁹ Midján asszonyait és gyermekeit azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elvitték zsákmányként minden állatukat, jószágukat és egész vagyonukat. ¹⁰ Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort. ¹¹ Azután fogták az egész zsákmányt és az összes megszerzett embert és állatot, ¹² és odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
¹³ Mózes, Eleázár pap és a közösség összes fejedelme kivonult eléjük a táboron kívülre. ¹⁴ De Mózes megharagudott a hadsereg vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik hazatértek a megvívott harcból. ¹⁵ Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az egész asszonynépet?! ¹⁶ Hiszen ők csábították hűtlenségre az ÚR ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az ÚR közösségét. ¹⁷ Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, akinek már volt dolga férfival úgy, hogy vele hált. ¹⁸ De hagyjatok életben magatoknak minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást. ¹⁹ Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon és a hetedik napon: ti is, meg a foglyaitok is. ²⁰ Tisztítsatok meg minden ruhát, bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt.
²¹ Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt Mózesnek az ÚR: ²² Az arany-, ezüst-, réz-, meg a vas-, ón- és ólomholmit, ²³ mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. Ami pedig nem tűzálló, azt merítsétek vízbe! ²⁴ Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba.
²⁵ Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: ²⁶ Számold össze a foglyokat, az elfogott embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt. ²⁷ Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között. ²⁸ Végy el egy részt az ÚRnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt. ²⁹ Abból a feléből vegyétek el, ami nekik jutott, és add azt Eleázár papnak az ÚRnak szóló felajánlásként. ³⁰ Az Izráel fiainak jutott feléből pedig végy el ötvenenként egyet: embert és marhát, szamarat meg juhot, mindenféle állatot. Add azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékánál végzik a tennivalókat. ³¹ Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
³² Ez volt az, ami a megszerzett zsákmányból megmaradt; abból, amit zsákmányolt a hadinép: hatszázhetvenötezer juh, ³³ hetvenkétezer marha, ³⁴ hatvanegyezer szamár ³⁵ és harminckétezer ember: azok a nők, akik nem ismerték a férfival való hálást.
³⁶ Ennek az a fele, amely a hadba vonultak része volt, szám szerint a következő volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh, ³⁷ ebből az ÚRnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt; ³⁸ harminchatezer marha, ebből az ÚRnak járó rész hetvenkettő volt; ³⁹ harmincezer-ötszáz szamár, ebből az ÚRnak járó rész hatvanegy volt; ⁴⁰ és tizenhatezer ember, közülük az ÚRnak járó rész harminckét lélek volt. ⁴¹ Mózes átadta Eleázár papnak az ÚRnak felajánlott részt, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
⁴² Az Izráel fiainak jutott felerész, amelyet elvett Mózes a harcosoktól, ⁴³ tehát a közösségre eső felerész ennyi volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh, ⁴⁴ harminchatezer marha, ⁴⁵ harmincezer-ötszáz szamár ⁴⁶ és tizenhatezer ember. ⁴⁷ Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékánál végezték a tennivalóikat, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
⁴⁸ Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok, ⁴⁹ és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, összeszámoltuk a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk. ⁵⁰ Ezért elhoztuk mindnyájan az ÚRnak szóló áldozatul az arany ékszereket, ki-ki amit talált: a bokaláncokat és karpereceket, a gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az ÚR előtt. ⁵¹ Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat, csupa mesterművet. ⁵² Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok felajánlottak az ÚRnak, tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt; ⁵³ a katonáik pedig a saját zsákmányukat megtartották maguknak. ⁵⁴ Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az ÚR elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.

A Jordántól keletre eső országrész felosztása

32 Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje alkalmas hely a jószágtartásra, ² odamentek Gád és Rúben fiai Mózeshez és Eleázár paphoz meg a közösség fejedelmeihez, és ezt mondták: ³ Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón, ⁴ az a föld, amelyet megvert az ÚR Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig jószágaik vannak. ⁵ Ha jóindulattal vagy hozzánk – mondták –, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet tulajdonul, és ne vigyél át bennünket a Jordánon! ⁶ Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?! ⁷ Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet nekik adott az ÚR? ⁸ Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot. ⁹ Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott az ÚR. ¹⁰ Ezért fellángolt az ÚR haragja azon a napon, és ezt az esküt tette: ¹¹ Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mert nem követtek engem hűségesen, ¹² kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők hűségesen követték az URat. ¹³ Fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az ÚRnak. ¹⁴ És most ti, vétkesek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az ÚR Izráel ellen fellángolt haragját?! ¹⁵ Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét a pusztában, és ennek az egész népnek a vesztét okozzátok!
¹⁶ Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak, ¹⁷ aztán mi magunk is fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. De a családunk hadd maradjon megerősített városokban az ország lakosai miatt. ¹⁸ Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét. ¹⁹ Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.
²⁰ Mózes így felelt nekik: Ha ezt megteszitek, ha fölfegyverkeztek a harcra az ÚR színe előtt, ²¹ és minden fegyveresetek átkel a Jordánon az ÚR színe előtt, amíg ki nem űzi ellenségeit maga elől, ²² és ha akkor tértek vissza, miután meghódolt az a föld az ÚR előtt, akkor ártatlanok lesztek az ÚR és Izráel szemében, és birtokul kapjátok ezt a földet az ÚR előtt. ²³ De ha nem így tesztek, vétkeztek az ÚR ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése. ²⁴ Építsetek hát városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg!