A szövetség ládáját a templomba viszik – (Vö. 2Krón 5,2-14)

8 Akkor összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét, Izráel fiainak családfőit magához Jeruzsálembe, hogy elvigyék az ÚR szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból. ² Összegyülekeztek tehát Salamon királyhoz mindezek az izráeli férfiak étáním havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen. ³ Amikor Izráel vénei mind megérkeztek, a papok fölemelték a ládát, ⁴ és fölvitték az ÚR ládáját meg a kijelentés sátrát és a szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt. A papok és a léviták vitték azokat. ⁵ Salamon király és Izráel egész közössége, amely megjelent nála, ott állt vele együtt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem megszámlálni, de még csak megbecsülni sem lehetett azokat. ⁶ Azután bevitték a papok az ÚR szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá. ⁷ A kerúbok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok fölülről a ládát és annak rúdjait. ⁸ A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a rudak végei láthatók voltak a szentek szentje előtt levő szentélyből, de kívülről nem látszottak. Ott vannak még ma is. ⁹ Nem volt a ládában más, csak a két kőtábla, amelyeket Mózes tett bele a Hóreben, amikor az ÚR szövetséget kötött Izráel fiaival, miután kijöttek Egyiptomból.
¹⁰ Amikor a papok kijöttek a szentélyből, felhő töltötte be az ÚR házát, ¹¹ úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát.

Salamon megáldja a gyülekezetet – (Vö. 2Krón 6)

¹² Akkor ezt mondta Salamon: Az ÚR mondta, hogy homályban kíván lakni. ¹³ Örömmel építettem neked lakóházat, maradandót, örök lakóhelyül.
¹⁴ Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész gyülekezete állt. ¹⁵ Ezt mondta: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak, és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta: ¹⁶ Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, nem választottam ki egyetlen várost sem Izráel törzseiből, hogy házat építsenek ott az én nevemnek. Dávidot azonban kiválasztottam, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen. ¹⁷ De amikor apám, Dávid házat akart építeni Izráel Istene, az ÚR nevének tiszteletére, ¹⁸ akkor ezt mondta apámnak, Dávidnak az ÚR: Azzal, hogy házat akartál építeni a nevem tiszteletére, jót akartál. ¹⁹ De te nem építheted föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik, ő építi majd föl azt a házat nevem tiszteletére. ²⁰ Az ÚR beteljesítette ígéretét, amelyet tett, mert amikor apámnak, Dávidnak a helyébe léptem, és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az ÚR, fölépítettem ezt a házat Izráel Istene, az ÚR nevének tiszteletére. ²¹ És helyet készítettem ott a ládának; abban van az ÚR szövetsége, amelyet őseinkkel kötött, amikor kihozta őket Egyiptomból.

Salamon templomszentelési imádsága

²² Azután odaállt Salamon az ÚR oltára elé, szemben Izráel egész gyülekezetével, kezeit az ég felé tárta, ²³ és ezt mondta: URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel előtted járnak. ²⁴ Megtartottad, amit ígértél a te szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. ²⁵ Most azért, URam, Izráel Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, akik Izráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és előttem járnak, ahogyan előttem jártál te is. ²⁶ Most azért, Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amelyet a te szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél!
²⁷ De vajon lakhat-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem! ²⁸ Mégis tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, URam, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor ma a te szolgád a te színed előtt imádkozik. ²⁹ Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről ezt mondtad: Ott lesz az én nevem! Hallgasd meg az imádságot, amikor a te szolgád ezen a helyen imádkozik! ³⁰ Hallgasd meg a te szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, amikor ezen a helyen imádkoznak! Hallgasd meg lakóhelyeden, a mennyben, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik!
³¹ Ha majd valaki vétkezik felebarátja ellen, és arra kényszerül, hogy esküt tegyen, ő pedig idejön, és esküt tesz oltárod előtt ebben a házban, ³² te halld meg a mennyből, és tégy igazságot a te szolgáid ügyében: bizonyítsd rá a bűnösre bűnösségét, és olvasd fejére a tettét; az igaznak pedig bizonyítsd be igazságát, és bánj vele igazsága szerint!
³³ Ha majd néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezett ellened, de azután megtér hozzád, vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik és könyörög ebben a házban, ³⁴ te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét, és hozd vissza arra a földre, amelyet őseinek adtál!
³⁵ Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeztek ellened, de azután imádkoznak ezen a helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert megaláztad őket, ³⁶ te hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek a vétkét, sőt tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül!
³⁷ Ha majd éhínség támad az országban, ha dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár pusztít, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség támad, ³⁸ akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás, és kitárja a kezét e ház felé, ³⁹ te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered minden embernek a szívét, ⁴⁰ hogy féljenek téged egész életükben, amíg csak azon a földön élnek, amelyet őseinknek adtál.
⁴¹ Még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nevedért, ⁴² mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról, ha eljön és imádkozik ebben a házban, ⁴³ te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Izráel, és tudják meg, hogy rólad nevezték el ezt a házat, amelyet építettem.
⁴⁴ Ha majd néped hadba vonul ellensége ellen, olyan úton, amelyen te küldöd, és imádkozik az ÚRhoz, e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, ⁴⁵ te hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket!
⁴⁶ Ha majd vétkeznek ellened – mert nincs ember, aki ne vétkeznék –, és megharagszol rájuk, kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, azok pedig fogságba hurcolják őket az ellenség földjére, akár messzire, akár közelre, ⁴⁷ de aztán szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek és így könyörögnek hozzád azoknak a földjén, akik fogságba vitték őket: Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk! – ⁴⁸ ha tehát teljes szívükből és teljes lelkükből megtérnek hozzád ellenségeik földjén, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak hozzád országuk felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, ⁴⁹ te hallgasd meg imádságukat és könyörgésüket lakóhelyedről, a mennyből, és pártold ügyüket! ⁵⁰ Bocsásd meg népednek, amit ellened vétettek, és minden hűtlenségüket, amiben hűtlenek voltak hozzád, és támassz irgalmat irántuk azokban, akik fogságba viszik őket, hogy irgalmazzanak nekik. ⁵¹ Hiszen a te néped és a te örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptomból, a vaskohóból. ⁵² Nézz nyitott szemmel a te szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgésére; hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak! ⁵³ Mert te választottad ki őket saját örökségedül a földön élő valamennyi nép közül, ahogyan megmondtad a te szolgád, Mózes által, amikor kihoztad őseinket Egyiptomból, Uram, ó, Uram!
⁵⁴ Amikor Salamon befejezte ezt az egész imádságot és könyörgést, amellyel az ÚRhoz imádkozott, fölkelt az ÚR oltára elől, ahol eddig térdelt, és kitárta kezeit az ég felé. ⁵⁵ Fölállt tehát, és fennhangon így áldotta meg Izráel egész gyülekezetét: ⁵⁶ Áldott az ÚR, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket Mózes, az ő szolgája által megígért. ⁵⁷ Legyen velünk Istenünk, az ÚR, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! ⁵⁸ Fordítsa oda magához szívünket, hogy mindenben az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket őseinknek adott. ⁵⁹ Ezek a szavak pedig, amelyekkel az ÚR színe előtt könyörögtem, legyenek éjjel-nappal Istenünk, az ÚR előtt, hogy pártolja az ő szolgájának és népének, Izráelnek az ügyét, amiben csak napról napra szükséges. ⁶⁰ Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az ÚR az Isten, nincs más. ⁶¹ Legyen a szívetek teljesen az ÚRé, a mi Istenünké, járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg parancsolatait úgy, mint ma!

Áldozatok bemutatása – (Vö. 2Krón 7,4-10)

⁶² Azután a király és vele együtt egész Izráel áldozatot mutatott be az ÚRnak. ⁶³ Salamon békeáldozatot mutatott be: huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az ÚRnak. Így avatta fel az ÚR házát a király Izráel fiaival együtt. ⁶⁴ Ugyanazon a napon szentelte föl a király az udvar középső részét az ÚR háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatot, az ételáldozatot és a békeáldozat kövérjét. Az ÚR színe előtt álló rézoltár ugyanis kicsi volt ahhoz, hogy ráférjen az égőáldozat, az ételáldozat és a békeáldozat kövérje.
⁶⁵ Így ünnepelt akkor Salamon egész Izráellel együtt. Sokan gyűltek össze a Hamátba vezető úttól egészen Egyiptom patakjáig Istenünknek, az ÚRnak a színe elé hét napra meg hét napra, azaz tizennégy napra. ⁶⁶ A nyolcadik napon elbocsátotta a népet. Azok áldották a királyt, és örvendezve, vidám szívvel tértek haza, amiért oly sok jót tett az ÚR az ő szolgájával, Dáviddal és népével, Izráellel.

Az Úr ígérete és intése Salamonhoz – (Vö. 2Krón 7,11-22)

9 Amikor Salamon befejezte az ÚR templomának és a királyi palotának az építését és mindazt, amit még kívánt és meg akart csináltatni, ² megjelent az ÚR Salamonnak másodszor is úgy, ahogyan Gibeónban megjelent neki. ³ Ezt mondta neki az ÚR: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amelyet elém tártál. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy itt legyen az én nevem mindörökké; itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor! ⁴ És ha előttem jársz, ahogyan apád, Dávid is tette, tiszta szívvel és őszintén, és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és törvényeimet, ⁵ akkor állandóvá teszem királyi trónodat Izráelben örökké, ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról. ⁶ Ha azonban konokul elfordultok tőlem, ti és utódaitok, és nem tartjátok meg parancsolataimat és rendelkezéseimet, amelyeket elétek tártam, hanem más isteneket tiszteltek és azokat imádjátok, ⁷ akkor kiirtom Izráelt arról a földről, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, Izráelt pedig példálózva, maró gúnnyal emlegetik majd minden nép között. ⁸ És bármilyen felséges is ez a templom, mégis, aki csak elmegy majd mellette, elborzadva szisszen föl, és ezt kérdezi: Miért bánt el így az ÚR ezzel az országgal és ezzel a templommal? ⁹ Akkor majd ezt fogják felelni: Azért, mert elhagyták az URat, az ő Istenüket, aki őseiket kihozta Egyiptomból, és más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták, és azokat tisztelték. Ezért hozta rájuk az ÚR mindezt a veszedelmet.

Salamon városokat ad át Hírámnak

¹⁰ Miután eltelt az a húsz esztendő, ameddig Salamon ezt a két házat, az ÚR templomát és a királyi palotát fölépítette, ¹¹ mialatt Hírám, Tírusz királya annyi cédrusfát, ciprusfát és aranyat szállított Salamonnak, amennyit csak kívánt, Salamon király húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén. ¹² Amikor azonban Hírám elment Tíruszból, hogy megnézze a városokat, amelyeket Salamon adott neki, nem volt megelégedve velük. ¹³ Ezért azt mondta: Miféle városokat adtál nekem, testvérem?! Ezért nevezik azokat Kábúl földjének mindmáig. ¹⁴ Pedig Hírám százhúsz talentum aranyat küldött a királynak.

Salamon egyéb építkezései

¹⁵ Ilyen kényszermunkát vetett ki Salamon király, hogy megépíthesse az ÚR templomát és a maga palotáját meg a Milló-erődöt és Jeruzsálem várfalát, továbbá Hácórt, Megiddót és Gézert. ¹⁶ Fölvonult ugyanis a fáraó, Egyiptom királya, elfoglalta és fölperzselte Gézert, a városban lakó kánaániakat pedig legyilkolta, majd leányának, Salamon feleségének adta nászajándékul. ¹⁷ Ezért építette föl Salamon Gézert, továbbá Alsó Bét-Hórónt, ¹⁸ Baalátot és Tadmórt az ország puszta részén, ¹⁹ az összes raktárvárost, amely Salamoné volt, a harci kocsik és lovak városait, és amit csak építeni kívánt Salamon Jeruzsálemben, a Libánonon és birodalma egész területén. ²⁰ Mindazokat, akik az emóriak, a hettiták, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak népéből megmaradtak, akik tehát nem Izráel fiai közül valók voltak, ²¹ meg fiaikat, akik utánuk az országban megmaradtak, mert nem tudták kiirtani őket Izráel fiai, Salamon kényszermunkásokká tette; azok még ma is. ²² Izráel fiai közül azonban senkit sem kényszerített Salamon rabszolgasorba; ők harcosok voltak, udvari emberei, vezérei, tisztjei meg harci kocsijainak és kocsihajtóinak a parancsnokai.
²³ Azok a munkavezetők, akik Salamon munkáit irányították, ötszázötvenen voltak; ők végeztették a munkát a néppel. ²⁴ Amikor a fáraó leánya fölment Dávid városából abba a palotába, amelyet Salamon épített neki, akkor építette meg a Milló-erődöt is.
²⁵ Salamon évenként háromszor mutatott be égőáldozatokat és békeáldozatokat azon az oltáron, amelyet az ÚRnak építtetett, és azon füstölögtetett az ÚR színe előtt, miután befejezte a templomépítést.
²⁶ Hajókat is csináltatott Salamon király Ecjón-Geberben, amely Élót mellett a Vörös-tenger partján, Edóm földjén van. ²⁷ És elküldte Hírám a hajókon Salamon szolgáival együtt a maga szolgáit, akik hajósok voltak, és ismerték a tengert. ²⁸ Eljutottak Ófírba; hoztak onnan négyszázhúsz talentum aranyat, és elvitték Salamon királynak.