A nagy szárazság

14 Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak a szárazságról: ² Gyászba borult Júda, kapuiban ájuldoznak, gyászolnak országszerte, Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik. ³ Az előkelők vízért küldik szolgáikat; azok a ciszternákhoz mennek, de vizet nem találnak. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pirulnak, fejüket eltakarják. ⁴ Rettegnek a termőföld miatt, mert nem volt eső az országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket eltakarják. ⁵ Még a szarvas is, ha megellett a mezőn, otthagyja borját, mert nincsen fű. ⁶ A vadszamarak ott állnak a hegytetőkön, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, tekintetük elhomályosul, mert nincsen fű. ⁷ Ha bűneink ellenünk szólnak is, tégy jót velünk, URam, a te nevedért! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened! ⁸ Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan, mint az ország jövevénye, vagy mint a vándor, ki csak éjjelre tér be? ⁹ Miért lennél olyan, mint a riadt férfi, vagy mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, URam, rólad neveztek el minket: ne hagyj el bennünket!

A próféta közbenjár Istennél

¹⁰ Ezt mondja az ÚR erről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket az ÚR. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket.
¹¹ Ezt mondta nekem az ÚR: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért! ¹² Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket.
¹³ Én így szóltam: Ó, Uram, URam! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen. ¹⁴ De az ÚR ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik. ¹⁵ Azért így szól az ÚR ezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! – De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük. ¹⁶ Az a nép pedig, amelynek prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom vissza rájuk saját gonoszságukat. ¹⁷ Mondd el nekik ezt az igét: Szememből éjjel-nappal hullanak a könnyek, nem apadnak el. Mert súlyos sebet kapott népem szűz leánya, igen fájdalmas csapást. ¹⁸ Ha kimegyek a mezőre, fegyverrel megölteket látok, ha bemegyek a városba, éhínségtől szenvedőket. A próféták és a papok pedig olyan ország felé kelnek útra, amelyet nem ismernek! ¹⁹ Ennyire megvetetted Júdát, szívből megutáltad Siont? Miért sújtottál bennünket gyógyíthatatlan csapással? Békességre vártunk, de nem jött semmi jó, és a gyógyulás idejére, de csak rettegünk! ²⁰ Elismerjük, URam, gonoszságunkat, atyáink bűnét is: vétkeztünk ellened. ²¹ A te nevedért kérünk, ne utálj meg minket, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! Gondolj ránk, ne bontsd fel a velünk kötött szövetséget! ²² Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, URunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket!

Isten elutasítja a próféta kérését

15 De az ÚR ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen. Kergesd el őket, menjenek előlem! ² Ha pedig megkérdezik tőled, hogy hová menjenek, ezt válaszold nekik: Így szól az ÚR: Aki halált érdemel, a halálba, aki fegyvert, a fegyver elé, aki éhínséget, az éhínségre, és aki fogságot, az a fogságba!

³ Mert négyféle csapással büntetem meg őket – így szól az ÚR: fegyverrel, amely gyilkolja, kutyákkal, amelyek marcangolják, az ég madaraival és a föld állataival, amelyek fölfalják és pusztítják őket. ⁴ Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára amiatt, amit Ezékiás fia, Manassé, Júda királya művelt Jeruzsálemben.

Jeruzsálem elpusztul

⁵ Ugyan ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, és ki szánakozik rajtad? Ki tér be hozzád, hogy megkérdezze, jól vagy-e? ⁶ Te dobtál el engem – így szól az ÚR –, hátat fordítottál nekem. Ezért kinyújtom kezemet, és elpusztítalak, belefáradtam abba, hogy mindig megsajnáljalak. ⁷ Szélnek szórom őket szórólapáttal az ország városaiban, gyermektelenné teszem, elpusztítom népem, mert nem tértek meg útjaikról. ⁸ Özvegyei többen lesznek, mint a tengerparton a homok. Pusztítót hozok ellenük, anyára és ifjúra fényes délben; a félelemtől hideglelést bocsátok rájuk hirtelen. ⁹ Eleped a hétgyermekes anya, kileheli lelkét, idő előtt leáldozik napja, szégyen és gyalázat éri. Maradékukat kiszolgáltatom az ellenség fegyverének! – így szól az ÚR.

A próféta panasza

¹⁰ Jaj nekem, anyám, mert arra szültél, hogy perlekedjem és vitázzam az egész országgal! Nem adtam és nem kaptam kölcsönt, mégis mindenki átkoz engem. ¹¹ Az ÚR mondta: Javadat munkáltam, közbeléptem érted a veszedelem és nyomorúság idején az ellenséggel szemben. ¹² El lehet-e törni a vasat, az északi vasat és rezet? ¹³ Vagyonodat és kincseidet zsákmányul adom másoknak – nem kapsz érte semmit! – sok vétked miatt, melyeket országszerte elkövettél. ¹⁴ Ellenségeid szolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem ismersz, mert lángra lobbant haragom, miattatok ég! ¹⁵ Te ismersz, URam! Gondolj rám, és fogd pártomat, állj bosszút üldözőimen! Ne tartsd vissza tovább a haragod, mert elfognak engem! Tudd meg, hogy érted szenvedek gyalázatot! ¹⁶ Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, URam, Seregek Istene. ¹⁷ Nem ültem vigadozva a tréfálkozók körében. Magamra maradtam, mert kezed rám nehezedett, haraggal töltöttél el engem. ¹⁸ Miért tart fájdalmam szüntelen, miért nincs gyógyulás súlyos sebemre? Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak, amelynek nincsen állandóan vize.

Isten válasza

¹⁹ Erre így szólt az ÚR: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk. ²⁰ Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megszabadítalak és megmentelek – így szól az ÚR. ²¹ Kiragadlak a gonoszok kezéből, és kiváltalak az erőszakosak markából.

Jeremiás élete ítéletet példáz

16 Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: ² Ne végy senkit feleségül, ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen! ³ Mert ezt mondja az ÚR a fiakról és a leányokról, akik ezen a helyen születnek, az anyákról, akik szülik, és az apákról, akik nemzik őket ebben az országban: ⁴ Halálos betegségben halnak meg, nem gyászolják meg és nem temetik el őket, trágyává lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt lesz végük, holttestük pedig az ég madarainak és a föld állatainak lesz az eledele.
⁵ Mert ezt mondja az ÚR: Ne menj be gyászolók házába, siratni se menj, részvétet se mutass irántuk! Mert elveszem a békességet ettől a néptől – így szól az ÚR –, a szeretetet és az irgalmat. ⁶ Meghal ennek az országnak apraja-nagyja. Nem temetik el és nem gyászolják meg őket, nem vagdossák össze magukat, és hajukat sem nyírják le értük. ⁷ Nem törnek kenyeret a gyászolónak vigasztalásul a halottért, és nem itatják meg a vigasztalás kelyhével se apjáért, se anyjáért.
⁸ Lakodalmas házba se menj be, és enni-inni ne ülj le közéjük! ⁹ Mert ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Majd meglátjátok, hogy még a ti időtökben véget vetek ezen a helyen a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének!
¹⁰ Ha majd elmondod ennek a népnek mindezeket, megkérdezik tőled: Miért fenyeget bennünket az ÚR ennyi nagy veszedelemmel? Milyen bűnt és vétket követtünk el Istenünk, az ÚR ellen? ¹¹ Így válaszolj nekik: Azt, hogy őseitek elhagytak engem – így szól az ÚR –, más isteneket követtek, azokat szolgálták és imádták. Engem pedig elhagytak, és nem tartották meg törvényemet. ¹² Ti meg még őseiteknél is nagyobb gonoszságot követtetek el, hiszen ti mindnyájan megátalkodott gonosz szívetek szerint éltek, és nem hallgattok rám. ¹³ Ezért eldoblak benneteket ebből az országból egy olyan országba, amelyet nemcsak ti, de még őseitek sem ismertek. Ott majd szolgálhattok más isteneket éjjel-nappal. Nem kegyelmezek meg nektek!

Ígéret a hazatérésről

¹⁴ De majd eljön az idő – így szól az ÚR –, amikor nem azt mondják többé, hogy él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, ¹⁵ hanem azt, hogy él az ÚR, aki fölhozta Izráelt észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket. Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet őseiknek adtam.
¹⁶ Íme, sok halászt hívatok – így szól az ÚR –, hogy halásszák ki őket. Azután sok vadászt hívatok, hogy hajtsák össze őket minden hegyről, minden halomról és sziklahasadékból. ¹⁷ Bizony, szemmel tartom minden útjukat. Nem rejtőzhetnek el előlem, és bűnük nem maradhat rejtve szemem előtt. ¹⁸ Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert meggyalázták országomat holt bálványaikkal, és megtöltötték örökségemet utálatos szokásaikkal.

A pogányok is megtérnek

¹⁹ Ó, URam, én erőm és mentsváram, menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld legszéléről is, és ezt mondják: Bizony, hamis isteneik voltak elődeinknek, hiábavalók, egyik sem ér semmit! ²⁰ Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember! ²¹ Ezért most megmutatom, ezúttal megmutatom nekik kezemnek hatalmát, és megtudják, hogy ÚR az én nevem!

Júda bűne és bűnhődése

17 Júda vétke föl van írva vasból készült íróvesszővel, rá van vésve gyémántheggyel szívük táblájára és oltáraik szarvára. ² Mert fiaik is oltáraikkal és bálványoszlopaikkal törődnek a zöldellő fáknál, a magas halmokon ³ és a síkságból kiemelkedő hegyeken. Vagyonodat és minden kincsedet zsákmányul adom másoknak áldozóhalmaid és vétkeid miatt, melyeket országszerte elkövettél. ⁴ Elveszíted örökségedet, melyet neked adtam, ellenségeid szolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem ismersz, mert lángra lobbantottad haragomat, örökké égni fog!

Az Istenben bízók élete

⁵ Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve! ⁶ Olyan lesz, mint bokor a pusztában: nem remélhet a jövőtől semmi jót. Kövek között tengődik a pusztában, a szikes, lakatlan földön. ⁷ De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma. ⁸ Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.

Isten az emberi szívek ismerője

⁹ Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! ¹⁰ Én, az ÚR vagyok a szívek ismerője, a vesék vizsgálója, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli. ¹¹ Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot, olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül. Élete derekán itt kell hagynia, és a végén bolondnak tartják. ¹² Ó, dicső trónus, kezdettől fogva felséges a hely, ahol szentélyünk áll! ¹³ URam, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged. A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az URat, a friss víznek forrását.

A próféta Isten oltalmát kéri

¹⁴ Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek. ¹⁵ Lásd, ők ezt mondogatják nekem: Hol van az ÚR igéje? Teljesedjék már be! ¹⁶ Én nem vonakodtam attól, hogy pásztorod legyek, és a végzetes napot nem kívántam. Te tudod, mi jött ki ajkamon, ismert volt az előtted. ¹⁷ Ne ejts rémületbe engem, légy oltalmam a veszedelem napján! ¹⁸ Szégyenüljenek meg üldözőim, ne én szégyenüljek meg! Ők rettegjenek, ne én rettegjek! Rájuk hozd el a veszedelem napját, ismételten zúzd össze őket!

Felhívás a szombat megszentelésére

¹⁹ Ezt mondta nekem az ÚR: Menj, és állj ki a nép kapujába, amelyen Júda királyai járnak ki és be, azután Jeruzsálem valamennyi kapujába, ²⁰ és ezt mondd nekik: Halljátok az ÚR igéjét, Júda királyai, ti, júdaiak mind, és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok ezeken a kapukon!
²¹ Így szól az ÚR: Nagyon vigyázzatok, ne hordjatok ki és ne vigyetek be semmiféle terhet Jeruzsálem kapuin szombaton! ²² Házatokból se vigyetek ki terhet szombaton, és ne végezzetek azon semmiféle munkát, hanem szenteljétek meg a szombati napot, ahogyan őseiteknek megparancsoltam! ²³ De ők nem hallgattak és nem figyeltek rá, hanem megmakacsolták magukat, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg az intést.
²⁴ De ha ti figyelmesen hallgattok rám – így szól az ÚR –, és nem visztek be terhet a város kapuin szombaton, és megszentelitek a szombati napot azzal, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon, ²⁵ akkor olyan királyok és vezérek fognak bejárni ennek a városnak a kapuin, akik Dávid trónján ülnek, és harci kocsin meg lovon járnak; bejárnak majd ők és vezéreik meg Júda férfiai és Jeruzsálem lakói, és lakott lesz ez a város örökre.
²⁶ És ide járnak majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a Sefélá-alföldről, a hegyvidékről és a Délvidékről mindazok, akik égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és füstáldozatnak való tömjént hoznak, meg akik hálaáldozatot hoznak az ÚR házába.
²⁷ De ha nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatot, ha terhet hordtok, és úgy mentek be szombaton Jeruzsálem kapuin, akkor olthatatlan tüzet gyújtok kapuiban, és az megemészti Jeruzsálem palotáit!