40 Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz! 41 Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van: 42 Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg. 43 Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. 44 Elzárkóztál felhőid mögé, nem jutott el hozzád az imádság. 45 Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között. 46 Föltátotta ránk a száját minden ellenségünk. 47 Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás. 48 Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt. 49 Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, 50 míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az ÚR. 51 Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát. 52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül. 53 Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám. 54 Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: Elvesztem! 55 Segítségül hívtam nevedet, URam, a verem mélyéről. 56 Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! 57 Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj! 58 Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. 59 Láttad, URam, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg igazságomat! 60 Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem. 61 Hallottad, URam, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem. 62 Engem rágalmaz egész nap támadóim szája. 63 Akár ülnek, akár állnak, nézd: rajtam gúnyolódnak! 64 Fizess meg nekik, URam, azért, amit elkövettek! 65 Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk! 66 Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az ÚR ege alól!
Negyedik ének: Az ostromolt Jeruzsálem ínsége
4 Jaj, de megfeketedett az arany, elváltozott a színarany! Szétszórták a drágaköveket minden utcasarkon! 2 Sionnak színaranyat érő drága fiait, jaj, csak cserépedénynek tekintették, fazekas keze munkájának! 3 Még a sakálok is odatartják emlőiket kölykeiknek, és szoptatják őket, de népem leányai oly kegyetlenek lettek, mint a struccok a pusztában. 4 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúság miatt, a gyermekek kenyeret kértek, de senki sem tört nekik. 5 Akik csemegéket szoktak enni, éhen pusztultak az utcákon, akiket bíborban neveltek, a szemétdombon turkáltak. 6 Nagyobb volt népem bűne, mint Sodoma vétke, amely egy pillanat alatt elpusztult, kezét sem mozdíthatta benne senki. 7 Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó, fehérebbek, mint a tej, testük pirosabb volt, mint a korall, mintha zafírból metszették volna őket. 8 Testük feketébb lett, mint a korom, nem ismerni rájuk az utcákon, bőrük a csontjukhoz tapadt, elszáradtak, mint a fa. 9 Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg, mint akik éhen haltak; azok átdöfve múltak ki, ezek pedig azért, mert elfogyott a föld termése. 10 A gyöngéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy legyen táplálékuk népem összeomlása idején. 11 Szabad folyást engedett haragjának az ÚR, kiöntötte izzó haragját. Lángba borította a Siont, megemésztette még az alapját is. 12 Nem hitték a föld királyai, sem az egész világ lakói, hogy be tud hatolni az ostromló ellenség Jeruzsálem kapuin. 13 Prófétáinak vétkei miatt, papjainak bűnei miatt történt ez, akik igazak vérét ontották benne. 14 Vakon botorkáltak az utcákon, vértől beszennyezve; érinteni sem lehetett az öltözetüket. 15 Félre az útból, tisztátalan – kiáltoztak feléjük –, félre, félre az útból, meg ne érintsétek! Ha botladozva eljutottak is a népek közé, azok azt mondták: Nem maradhatnak itt tovább! 16 Maga az ÚR szolgáltatta ki őket, nem tekint rájuk többé. A papok személyét nem tisztelték, a véneknek sem kegyelmeztek. 17 Már a szemünk is belefáradt, vártuk a segítséget, de hiába; őrhelyünkről lestük a népet, amely nem hozott szabadulást. 18 Minden lépésünket figyelték, az utcára se mertünk kilépni. Elközeledett a vég, letelt az időnk, eljött a vég! 19 Gyorsabbak voltak üldözőink, mint sasok az égen. A hegyeken hajszoltak bennünket, a pusztában leselkedtek ránk. 20 Az ÚR fölkentje, éltető leheletünk, foglyul esett vermükben, pedig azt gondoltuk, hogy oltalma alatt élhetünk a népek között. 21 Örülj, örvendezz, Edóm leánya, aki Úc földjén laksz! Hozzád is odakerül még a pohár, te is lerészegedsz, és pőrére vetkőzöl. 22 Véget ért büntetésed, Sion leánya, nem maradsz tovább a fogságban! De a te bűnödet, Edóm leánya, számon kéri az ÚR, és leleplezi vétkeidet.
Ötödik ének: Könyörgés irgalomért
5 Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! 2 Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. 3 Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. 4 Vizünket pénzért isszuk, a saját fánkért is fizetni kell. 5 Nyakunkon vannak elnyomóink, fáradozunk pihenés nélkül. 6 Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. 7 Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordoznunk bűneik terhét. 8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. 9 Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. 10 Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. 11 Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban. 12 A vezéreket felakasztották, a véneket sem becsülték. 13 Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. 14 Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. 15 Odavan szívünk vidámsága, örömtánc helyett gyászolunk. 16 Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! 17 Ezért lett beteg a szívünk, emiatt lett homályos a szemünk, 18 mert pusztaság lett a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. 19 De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. 20 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? 21 Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! 22 Vagy talán végképp elvetettél minket, annyira megharagudtál volna ránk?
(RÚF 2014, felhasználás a Magyar Bibliatársulat engedélyével.)
