Példázat a rozsdás fazékról

24 Így szólt az ÚR igéje hozzám a kilencedik évben, a tizedik hónap tizedikén: ² Emberfia! Írd föl magadnak ezt a nevezetes napot, éppen a mai napot: Babilónia királya éppen a mai napon indított támadást Jeruzsálem ellen. ³ Mondj példázatot az engedetlen népről, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Tedd föl a fazekat, tedd föl, vizet is tölts belé! ⁴ Rakj bele húsdarabokat, csupa jó darabot, combot és lapockát, a legjava csontokkal rakd tele! ⁵ A nyáj legjavából vedd azt, és rakj alá körben fát! Főzd a húsdarabokat, míg csak meg nem főnek a csontok is benne! ⁶ Ezzel azt mondja az én Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak, mert a rozsdája nem megy le róla! Szedd ki belőle a darabokat sorra, válogatás nélkül! ⁷ Mert ott van benne a vér, melyet a csupasz kőre ontott, nem a földre öntötte, hogy a por betakarhatná, ⁸ így keltett haragot, így indított bosszúra. Én is kiontom a vérét a csupasz kőre, hogy ne lehessen betakarni! ⁹ Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak! Én is nagy máglyát rakatok: ¹⁰ hozzatok sok fát, gyújtsatok nagy tüzet, főzzétek puhára a húst, hadd főjön szét teljesen, égjenek oda a csontok! ¹¹ Hagyjátok üresen állni a parázson, hadd tüzesedjék át, legyen izzó a rézfazék, hogy megolvadjon benne a tisztátalanság, leégjen róla a rozsda! ¹² Kimerítő volt a fáradozás, mégsem ment le róla a sok rozsda, a tűzben is rajta maradt a rozsda! ¹³ Fajtalan tisztátalanságodból meg akartalak ugyan tisztogatni, de te nem tisztultál meg. Hát ne is tisztulj meg tisztátalanságodtól, amíg ki nem töltöm rajtad haragomat! ¹⁴ Én, az ÚR, megmondtam, be is teljesedik, mert véghezviszem! Nem engedek, nem szánakozom, és nem könyörülök! Ahogyan éltél, és amiket tettél, aszerint ítéllek el! – így szól az én URam, az ÚR.

Híradás Jeruzsálem elestéről

¹⁵ Így szólt hozzám az ÚR igéje: ¹⁶ Emberfia! Én most hirtelen halállal elveszem tőled azt, aki neked kedves, de te ne gyászold, ne sirasd, könnyedet se hullasd! ¹⁷ Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold úgy, ahogy a halottakat szokták! Tedd föl a fejdíszedet, és kösd a lábadra sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd a gyászolók kenyerét!
¹⁸ Elmondtam ezt reggel a népnek; estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott parancs szerint cselekedtem. ¹⁹ Ekkor a nép ezt mondta nekem: Magyarázd meg nekünk, hogy mit jelent számunkra az, amit előttünk csinálsz! ²⁰ Ezt feleltem nekik: Így szólt hozzám az ÚR igéje: ²¹ Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Én most meggyalázom szentélyemet, erősségeteket, melyre büszkék vagytok, amely nektek kedves, amely után vágyódtok; fiaitok és leányaitok pedig, akiket ott hagytatok, fegyvertől esnek el. ²² Azt fogjátok csinálni, amit én csináltam: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek a gyászolók kenyerét. ²³ Fejdísz lesz a fejeteken, saru a lábatokon; nem fogtok gyászolni, sem sírni, hanem elsorvadtok bűneitek miatt, és csak sóhajtoztok egymás között. ²⁴ Ezékiel pedig intő jel lesz a számotokra: amit ő csinált, ugyanazt csináljátok majd ti is. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok az ÚR!
²⁵ Hozzád pedig, emberfia, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket, ékességüket, amelynek örülnek, amely kedves nekik, és amely után vágyódnak, meg a fiaikat és leányaikat, ²⁶ azon a napon egy menekült jön hozzád, hogy hírt hozzon neked. ²⁷ Azon a napon megnyílik majd a szád, beszélni fogsz a menekülttel, és többé nem kell hallgatnod. Intő jel leszel számukra, és majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR!

Ítélethirdetés Ammón ellen

25 Így szólt hozzám az ÚR igéje: ² Emberfia! Fordulj Ammón népe felé, és prófétálj ellene! ³ Ezt mondd Ammón népének: Halljátok az én Uramnak, az ÚRnak igéjét! Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel hahotáztál, amikor szentélyemet meggyalázták, amikor Izráel földje elpusztult, és amikor Júda háza fogságba került, ⁴ azért én a keleten lakók birtokába adlak. Tábort vernek országodban, ott építik fel hajlékukat; ők eszik meg gyümölcsödet, és tejedet ők fogják meginni. ⁵ Rabbá városát tevék legelőjévé teszem, Ammón földjét pedig juhok delelőhelyévé. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!
⁶ Bizony, ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel tapsoltál kezeddel, dobogtál lábaddal, és megvetéssel, szívből örültél Izráel földjének a sorsán, ⁷ azért én kinyújtom a kezemet ellened, odavetlek zsákmányul a népeknek, kiirtalak a nemzetek közül, és kipusztítalak az országok közül. Megsemmisítelek, és majd akkor megtudod, hogy én vagyok az ÚR.

Ítélethirdetés Móáb és Edóm ellen

⁸ Így szól az én Uram, az ÚR: Móáb és Széír azt mondja, hogy Júda háza is csak olyan, mint a többi nép. ⁹ Azért én most utat nyitok Móáb hegyoldalán a városok felé, végvárai felé, az ország díszei: Bét-Hajjesímót, Baal-Meón és Kirjátajim felé. ¹⁰ Ammón népe felé is utat nyitok a keleten lakók előtt, és birtokukba adom. Nem is emlékeznek többé Ammónra a népek körében. ¹¹ Móáb fölött is ítéletet tartok; akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR!
¹² Így szól az én Uram, az ÚR: Edóm kegyetlen bosszút állt Júda házán, és nagy bűnt követett el azzal, hogy bosszút állt rajta. ¹³ Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Kinyújtom a kezemet Edóm ellen, és kiirtok belőle embert és állatot. Romhalmazzá teszem, Témántól Dedánig fegyvertől esnek el. ¹⁴ Népem, Izráel által állok bosszút Edómon, és ők lángoló haragom szerint bánnak el Edómmal. Akkor majd megtudják, hogy milyen az, ha én bosszút állok! – így szól az én Uram, az ÚR.

Ítélethirdetés a filiszteusok ellen

¹⁵ Ezt mondja az én Uram, az ÚR: A filiszteusok bosszúból cselekedtek, és kegyetlen bosszút álltak, fennhéjázó lélekkel, örökös ellenségként pusztítva. ¹⁶ Ezért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Én kinyújtom kezemet a filiszteusok ellen, kiirtom a krétaiakat, és elpusztítom a tengerparton lakók maradékát. ¹⁷ Kegyetlenül bosszút állok rajtuk, megfenyítem őket haragomban. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor bosszút állok rajtuk!

Jövendölés Tírusz ostromáról és pusztulásáról

26 A tizenegyedik évben, a hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje: ² Emberfia! Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: Haha! Összetört a népek kapuja, feltárult előttem! Gazdag leszek, mert romhalmazzá vált! ³ Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, Tírusz, sok népet hozok ellened, ahogyan a tenger hozza hullámait. ⁴ Lerombolják Tírusz várfalait, ledöntik bástyáit. Még a port is lesöpröm róla, kopár sziklává teszem. ⁵ Hálók szárítóhelye lesz a tenger közepén. Megmondtam – így szól az én URam, az ÚR –: a népek zsákmánya lesz! ⁶ A szárazföldön levő falvait fegyverrel irtják ki. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR!
⁷ Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilónia királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci kocsikkal, lovasokkal és nagy tömegű hadinéppel. ⁸ A szárazföldön levő falvaidat fegyverrel irtja ki. Ostromgépeket állít veled szemben, sáncot emel ellened, és pajzsok alatt tör ellened. ⁹ Faltörő kost szegez falaidnak, bástyáidat pedig csákányaival rombolja le. ¹⁰ Belep a por, amelyet felver tömérdek lova; megrendülnek várfalaid a lovasok és a kerekeken gördülő harci kocsik zajától, amikor betör kapuidon, ahogy betörnek egy ostromlott városba. ¹¹ Lovainak patái utcáidon tipornak, népedet fegyverrel gyilkolja le, hatalmas oszlopaid a földre zuhannak. ¹² Elragadják zsákmányként gazdagságodat, elrabolják áruidat; ledöntik várfalaidat, gyönyörű házaidat lerombolják, a köveket, a gerendákat, még a port is a tenger közepébe szórják. ¹³ Véget vetek hangos éneklésednek, citerád hangja sem hallatszik majd többé. ¹⁴ Kopár sziklává teszlek, hálók szárítóhelye leszel; nem építenek fel többé. Én, az ÚR, megmondtam! – így szól az én Uram, az ÚR.
¹⁵ Ezt mondja az én Uram, az ÚR Tírusznak: Megrendülnek a szigetek összeomlásod hallatára, amikor nyögnek a halálra sebzettek, és ott tombolnak a gyilkosok. ¹⁶ Leszáll majd trónjáról a tengeri országok összes fejedelme, leteszik palástjukat, és levetik tarka ruháikat. Rémületbe öltöznek, a földre ülnek, nem múlik remegésük, úgy szörnyülködnek rajtad. ¹⁷ Siratóénekbe kezdenek, és ezt mondják majd rólad: Jaj, de elpusztultál, te dicsőített város, amely a tenger közepén lakott! A tenger volt az erőssége, neki és lakóinak, rettegésben tartottak minden környékükön lakót! ¹⁸ Most, amikor elbuktál, remegés tör a szigetekre, megrémülnek a tenger szigetei, hogy ilyen véged lett.
¹⁹ Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Amikor romvárossá teszlek, amilyenek az elhagyatottá lett városok, amikor rád zúdítom a mélység árját, és elborítanak a nagy vizek, ²⁰ akkor letaszítalak a sírba roskadókhoz, a hajdan élt emberekhez, és ott kell laknod a föld mélyében, az ősidők óta puszta helyen, a sírba roskadóknál; lakatlan leszel, bár ékessé tettelek az élők földjén. ²¹ Rettenetes véget hozok rád, többé nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az ÚR.

Tírusz összeomlása

27 Így szólt hozzám az ÚR igéje: ² Te, emberfia, kezdj siratóénekbe Tíruszról, ³ és mondd Tírusznak, amely a tenger kapujánál lakik, és sok sziget népével kereskedik: Így szól az én Uram, az ÚR: Tírusz, te azt mondtad: Tökéletesen szép vagyok! ⁴ A tenger közepén van a birodalmad, tökéletesen szépnek építettek. ⁵ Szenír ciprusaiból készítették összes oldaldeszkádat, libánoni cédrust hoztak, abból csinálták árbocodat. ⁶ Básáni tölgyfából készítették evezőidet, elefántcsonttal díszített fedélzetedet ciprusfából készítették, mely a kittiek szigeteiről való. ⁷ Egyiptomi tarka vászonból volt a vitorlád, hogy felismerjenek; Elísá szigeteiről való kék és piros bíbort használtál ponyvának. ⁸ Szidón és Arvad lakói voltak evezőseid, Tírusz legügyesebb emberei voltak matrózaid. ⁹ Gebál legtapasztaltabb és legügyesebb emberei javítgatták sérüléseidet. A tenger minden hajója és hajósa megfordult nálad, hogy veled kereskedjék. ¹⁰ Perzsák, lídek és pútiak voltak hadsereged katonái, pajzsot és sisakot akasztottak rád: azok díszítettek.
¹¹ Falaidon körös-körül arvadiak álltak seregedben, bástyáidon pedig gammádiak. Pajzsaikat körös-körül falaidra akasztották, ezek tették teljessé szépségedet. ¹² Tarsís sokféle árut vásárolt tőled, piacodra pedig ezüstöt, vasat, ónt és ólmot hoztak, ¹³ Jáván, Túbal és Mesek kalmárai rabszolgákkal és rézből készült tárgyakkal fizettek áruidért, ¹⁴ Bét-Tógarmából hátaslovakat, kocsi elé valókat és öszvéreket hoztak piacodra. ¹⁵ Dedáni kalmárokkal és sok szigettel kereskedtél, elefántcsontot és ébenfát hoztak neked fizetségül. ¹⁶ Az arámok is vásároltak tőled sokféle készítményt, és türkizt, bíborszínű gyapjút, tarka szőtteseket, fehér gyolcsot, korallokat és rubint hoztak piacodra. ¹⁷ Júda és Izráel kalmárai minníti búzát, fügét, mézet, olajat és balzsamot adtak cserébe áruidért. ¹⁸ Damaszkusz is vásárolt tőled sokféle készítményt, mindenféle árut helbóni borért és hófehér gyapjúért. ¹⁹ Vedán és Jáván Uzzálból kovácsolt vasat, fahéjat és illatos nádat hozott piacodra; ezeket adták cserébe áruidért. ²⁰ A dedáni kalmárok lótakarókat hoztak. ²¹ Arábiával és Kédár összes fejedelmével kereskedtél: bárányokkal, kosokkal és bakokkal kereskedtek veled. ²² Sába és Ramá kalmárai a legfinomabb balzsamot, mindenféle drágakövet és aranyat hoztak piacodra. ²³ Hárán, Kanné, Eden és Sába kalmárai, Assúr és Kilmad kalmárai ²⁴ díszruhákat, kék bíbor köpenyeket és tarka ruhákat árusítottak vásáraidon, színes szőnyegeket, fonott és sodrott köteleket.