A vőlegény és a menyasszony találkozása

1 Énekek éneke. Salamoné. ² Csókoljon meg engem szája csókjaival: Szerelmed jobb a bornál! ³ Jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a lányok. ⁴ Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged! ⁵ Jeruzsálem lányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei. ⁶ Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem. ⁷ Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál? ⁸ Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál! ⁹ A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem! ¹⁰ Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban. ¹¹ Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal. ¹² Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát. ¹³ Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem. ¹⁴ Mint a ciprusfürt Én-Gedí szőlőiben, olyan az én szerelmesem. ¹⁵ De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok. ¹⁶ Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld. ¹⁷ Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa.

A szerelem öröme a tavasz szépségében

2 A Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma. ² Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. ³ Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek. ⁴ Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem. ⁵ Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok! ⁶ Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. ⁷ Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! ⁸ Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon. ⁹ Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsokon. ¹⁰ Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! ¹¹ Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. ¹² Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. ¹³ Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! ¹⁴ Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében, mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod! ¹⁵ Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket! ¹⁶ Szerelmesem enyém, és én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet. ¹⁷ Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, mint a gazella vagy a fiatal szarvas!

A vőlegény érkezése

3 Ágyamon éjjelente kerestem őt, akit lelkemből szeretek, kerestem, de nem találtam. ² Fölkelek azért, és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; megkeresem, akit lelkemből szeretek! Kerestem, de nem találtam. ³ Rám találtak az őrök, akik a várost járják. Nem láttátok – kérdeztem –, akit lelkemből szeretek? ⁴ Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, szülőmnek szobájába. ⁵ Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! ⁶ Mi jön ott a puszta felől, mint valami füstoszlop? Mirha és tömjén illata veszi körül, az illatszerárus sokféle pora. ⁷ Nézd, Salamon gyaloghintója az, hatvan vitéz van körülötte Izráel vitézei közül! ⁸ Mindnyájan kardforgatók, gyakorlott harcosok, mindegyiknek kard van az oldalán, nem rettegnek éjszaka sem. ⁹ Gyaloghintót csináltatott magának Salamon király a Libánon fáiból. ¹⁰ Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból, ülését bíborból, belsejét szeretettel hímezték Jeruzsálem lányai. ¹¹ Gyertek ki, Sion lányai, nézzétek Salamon királyt a koronával, mellyel megkoronázta anyja nászának napján, szíve örömének napján!

A menyasszony szépsége

4 Mily szép vagy, kedvesem, mily szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, amely Gileád hegyeiről hullámzik alá. ² Fogaid olyanok, mint a megnyírt juhok, melyek az úsztatóból jönnek: mindegyiknek van párja, nincs köztük magányos. ³ Ajkad, mint a karmazsinfonál, és bájos vagy, ha beszélsz; halántékod, mint gránátalma gerezdjei a fátyolod mögött. ⁴ Nyakad oly karcsú, amilyennek Dávid tornya épült. Ezer kerek pajzs függ rajta, mind vitézek pajzsa. ⁵ Két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely liliomok közt legel. ⁶ Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, elmegyek a mirhahegyre és a tömjénhalomra. ⁷ Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen. ⁸ Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről! ⁹ Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával. ¹⁰ Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál. ¹¹ Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, és ruháid illata, mint a Libánon illata! ¹² Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút. ¹³ Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal, ¹⁴ nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal; ¹⁵ kertekben levő kút, friss víznek forrása, mely a Libánonról csörgedezik. ¹⁶ Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!