A szeretet aktivitást feltételez, cselekedetekben kell megnyilvánulnia a puszta szavak helyett.

Egy zsidó lakosságú oroszországi kisváros rabbija péntekenként állítólag órákon át nem mutatkozott, hívei pedig azt állították, hogy ilyenkor felmegy a mennyországba, és Istennel beszélget. Egy újonnan beköltözött idegen nemigen akarta ezt elhinni, ezért elhatározta, hogy utánajár a dolognak. Elbújt, és a rejtekéből figyelte, amint a rabbi reggel felkelt, elmondta az imákat, majd paraszti gúnyát öltött. Ezután fogta a fejszét, kiment az erdőbe, tűzifát vágott, amit egy faluszéli kunyhóba cipelt, ahol egy öregasszony élt a beteg fiával. Egy hétre elegendő fát hagyott ott nekik, azután hazaosont. Az idegen e viselkedés láttán a rabbi tanítványának állt, és valahányszor azt hallotta a falubeliektől, hogy „péntekenként mennybe megy a rabbijuk”, csendben hozzátette: „Vagy talán annál is magasabbra.”

Az üdvösséget nem érdemelheted ki jó cselekedetekkel, de ha valóban megváltott vagy, akkor a tetteid és a hozzáállásod is erről fognak tanúskodni. Pál a következő két igeverset írta Titusznak: „Te magad légy példaképük a jó cselekedetekben” (Titusz 2:7). „Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek.” (Titusz 3:8)