Ha elég sokáig élsz, előbb-utóbb te is kapni fogsz rossz híreket – talán egy szeretted, az egészséged, a jövedelmed, a házasságod, a hírneved stb. elvesztéséről. „Ha félek is, benned bízom!” – vallotta a zsoltáros. Amikor rossz idők köszöntenek rád, ragaszkodnod kell mindahhoz, amit Istenről tudsz. Emlékeztetned kell magad arra, hogy ő szeret, törődik veled és méltó a teljes bizalmadra. Isten olykor a választ adja meg neked, máskor viszont jelenlétének bizonyosságát. Változó időkben rendíthetetlenül ragaszkodj Isten változhatatlan természetéhez!

Vajon ez azt jelenti, hogy le kell tagadnod az érzéseidet? Nem. Dávid ezt mondta Istenről: „Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat” (Zsoltárok 142:3). Isten nem kér a fájdalmad, a veszteséged és a valós körülményeid letagadására. Maga Jézus is „hangos kiáltással és könnyek között” imádkozott (Zsidók 5:7). Ha nem öntöd ki a szíved Isten előtt, félő, hogy megkeményedik iránta a szíved. Szent Ágoston szavait idézve: „Mivel igen mélyen vannak a mélységben, még csak nem is kiáltanak a mélyből.”

Amikor padlót fogsz és Istenhez fordulsz, akkor veszed csak észre, hogy ő ott van. Azáltal formálódik ki benned a rendíthetetlen istenhit, hogy benned és körülötted minden megrendül. Amikor ez megtörténik, ráállhatsz Igéjére, melyben ez áll: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy” (1Mózes 28:15).