Ruth moábita volt, és a törvény értelmében nem vegyülhetett a zsidókkal. „Sem ammonita, sem moábita nem léphet be az Úr közösségébe...” (5Mózes 23:3 SZIT) Ám ha Istennek terve van az életeddel, akkor közbelép, és ezt mondja: „Neveden szólítottalak, enyém vagy! (...) drágának tartalak és becsesnek, és (...) embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket” (Ézsaiás 43:1, 4).

Amikor Bóáz elhalmozta Ruthot kedvességgel, Ruth letérdepelt elé, és ezt kérdezte tőle: „Hogyan nyerhettem el jóindulatodat?” (Ruth 2:10). Figyeld meg Bóáz válaszát: „Elbeszélték nekem részletesen mindazt, amit... tettél” (11. v.).

Naomi ezt tanácsolta Ruthnak, amikor látta, hogy Bóáz szeretettel fordult hozzá: „Nézd csak: Bóáz, a rokonunk, akinek a szolgálóleányaival voltál, ma éjjel árpát tisztít a szérűn. Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat, és menj le a szérűre!

Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg be nem fejezte az evést és az ivást! Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol lefekszik, azután menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda! Ő majd megmondja neked, hogy mit csinálj” (3:2–4).

Ruth Bóáz lábánál kezdte, és az oldalán végezte. „Ne mutatkozz...!” – hangzott a bölcs tanács.

Ne tolakodj, ne próbáld meghatni Istent a teljesítményeddel, hanem maradj csak a lábánál, és ő majd maga mellé emel! „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” (1Péter 5:6)