Az alkalmatlanságtól való félelem olyan lelkiállapot, amelyben azt gondolod, hogy ha a maximumot adod, az sem elég. Gyökerei általában a gyermekkorba nyúlnak vissza, amikor szüleink, tanáraink vagy más, általunk fontosnak tartott személyek nem értékeltek eléggé, nem biztattak, vagy valaki másnál kevesebbre tartottak minket.

Sokaknál megfigyelhető ez a félelem – kezdve Mózessel, aki nem érezte magát elég alkalmasnak arra, hogy az izráeliták szószólója és szabadítója legyen, egészen a néhai popsztár, Michael Jacksonig, aki minden erejével a testi és szakmai tökéletességre törekedett. Rengetegen adták már fel az álmaikat e bénító érzés hatására.

Két igazságot kell elfogadnod, ha meg akarsz szabadulni tőle:

1. Isten nélkül valóban alkalmatlan vagy.
2. Isten erejével betöltve bármilyen kihívásnak meg tudsz felelni, ami elé ő állít téged.
   Pál ezt írja: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk” (5–6. v.).

A bibliai hősök közül sokan küzdöttek az alkalmatlanság érzésével, úgyhogy jó társaságba kerültél! Mózes ezt mondta Istennek: „Nem tudok elmenni és beszélni a fáraóval, küldj valaki mást!” (vö. 2Mózes 3:11; 4:13).

Ám a hithősök története végsősoron arról szól, hogy legyőzték félelmeiket, és igent mondtak Istennek. Hittel léptek előre, és így szóltak: „Uram, te tehetsz sikeressé engem!” Az egónk szeret tetszelegni és érdemeket követelni magának, azonban Isten arra hív bennünket, hogy teljes mértékben tőle függjünk, így őt illeti a dicsőség sikereinkért.