július 28. hétfő
„Elvész a népem, mert ismeret nélkül való.” (Hóseás 4:6)
Ha nem tudjuk elfelejteni alaptalan félelmeinket és téves elképzeléseinket, nem válhatunk azzá, akinek Isten akar látni bennünket. Jó példa erre az a béna ember, akiről a János 5-ben olvasunk.
Harmincnyolc éve élt már betegen, amikor Jézus megkérdezte, hogy szeretne-e meggyógyulni. Ő azonban egyetlen módját tudta csak ennek elképzelni: „Nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem” (János 5:7).
Ez a férfi tévhitben élt, és már ráment harmincnyolc éve! Azt gondolta, hogy elsőként kell a Bethesda medencéjébe lépnie, amikor egy angyal felkavarja a vizet. A foglya volt ennek a gondolatnak, ám Jézus egyetlen mondattal keresztülhúzta téves elképzelését. „Vedd az ágyadat, és járj!” (11. v.) – utasította. Ezzel nemcsak a testét, hanem a gondolkodását is megszabadította.
Hinni azt jelenti, hogy elfelejtjük azokat az értelmetlen aggodalmakat és hamis feltételezéseket, amelyek a fogságukban tartanak, mégpedig a Biblia tanulmányozásával. „Frissítésre” van szüksége az elménknek, és ehhez „le kell töltenünk” a mennyből Krisztus értelmét (ld. 1Korinthus 2:16).
Elfelejteni valamit kétszer olyan nehéz, mint megtanulni: minden rossz irányba tett mérföld valójában kétmérföldnyi eltévelyedés, hiszen vissza is kell jutnunk a kiindulópontra.
A régi gondolatainktól megszabadulni nehezebb, mint újakat befogadni, de megéri. Szánj hát időt mindennap arra, hogy megújítsd az értelmed Isten Igéjével!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…