Gondolkodtál valaha is azon, hogy hová kerülnek az imádságaid? A válasz az, hogy „fel..., Isten elé, és ő emlékezik azokra”. Figyeld meg, hogyan fogalmaz az Ige: „előtte” vannak az imádságaid, vagyis Isten a kezében tartja és a gondolataiban forgatja őket.

Amikor Kornéliusz imádkozott, Isten nem csupán a körülményeit változtatta meg, hanem a történelem folyását is: ez volt az első alkalom, hogy pogányok is hallhatták az evangéliumot, és előttük is megnyílt az út Isten országába.
Vajon mióta imádkozhatott Kornéliusz? Nem tudjuk, csupán annyit mond róla a Biblia, hogy „egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez” (2. v.).
Nem csupán vészhelyzetben tárcsázta az Urat, amikor bajba került, vagy nem tudott megoldani egy problémát, hanem „szüntelenül könyörgött” hozzá; imádkozó életet élt. Az, hogy Isten „emlékezik” az imáidra, azt jelenti, hogy nem felejti el, amiért imádkoztál.

Olyan az imádság, mint egy bankbetét: lehet, hogy ma vagy holnap nem kell hozzányúlnod, de ott lesz a számládon, ha szükség lenne rá. Ne korlátozd magad vallásos szertartásokra – bárhol, bármikor, bármiért imádkozhatsz, és Isten válaszolni fog! „Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és sóhajtozom, ő meghallja hangomat.” (Zsoltárok 55:18)

Ha útközben kifogysz az üzemanyagból, nem okolhatod miatta az autódat: te voltál az, akit annyira lefoglaltak az egyéb teendők, hogy elhanyagoltál valami fontosat. Az imádság segít abban, hogy folyamatos kapcsolatban maradj Istennel, és el tudd fogadni tőle, amire szükséged van. Imádkozz hát rendszeresen, mivel imádságaid feljutnak „Isten elé, és ő emlékezik azokra”!