Így folytatja a korábban idézett lelkész: „A világosság egyike azoknak a dolgoknak, amelyeket gyakran természetesnek veszünk. (...) Nem élhetnénk nélküle.

Az emberiség létezéséhez szükség van a növényekre. Az egész emberi faj és a teljes állatvilág fennmaradása is a növényektől függ. Az egészséghez elengedhetetlen aminosavakat és a vitaminok többségét is a növények állítják elő, mégpedig a fény hatására végbemenő fotoszintézis útján. Az oxigént is a növények termelik meg, amelyet aztán belélegzünk. A növényeknek pedig fényre van szükségük a növekedéshez.

Ami igaz a fizikai világban, az igaz a lelki világban is. Fény nélkül nincs élet – sem fizikai, sem lelki értelemben. (...) Vajon miként oszlatható el a sötétség? (...)
Talán úgy, hogy leülsz egy kanapéra és önsajnálatba süppedsz? Vagy fognál egy seprűt, és megpróbálnád kisöpörni vele a sötétséget? Esetleg megpróbálnád kilapátolni vagy kiszippantani az életedből? Egyetlen megoldás létezik egy ilyen helyzetben: kapcsold fel a fényt!”

Pontosan ezt teszed, amikor átadod az életed Krisztusnak. Ezt teszed, amikor engedelmeskedsz a tanításainak és követed az utasításait. Amikor időt töltesz vele kettesben, imádságban, és amikor hozzá fordulsz a sötét időkben.
Ezt teszed, amikor felismered, hogy igazak az ígéretei: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (János 8:12).

És nem csupán neked ragyog majd fel a világosság, hanem rólad tükröződve másoknak is: „Higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!”