Vajon miért épp Anániás közreműködésével vezette Isten Krisztushoz a tarzuszi Sault? Mert ő volt a megfelelő ember, aki a megfelelő időben a megfelelő üzenettel és a megfelelő hozzáállással a megfelelő helyen volt.

„Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram. Az Úr pedig így szólt hozzá: Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault: mert íme, imádkozik. (...) Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul!” (10–11, 17. v.)

A kérdés a következő: ha Isten veled akarna elvégeztetni valami fontosat, vajon készen állnál rá? Hajlandó lennél engedelmeskedni? Anániás nem könnyű megbízatást kapott, mivel Saul köztudottan börtönbe záratta és halálra juttatta a keresztyéneket. Anániás mégis hitt, és engedelmeskedett az Úrnak, amikor az így szólt hozzá: „Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek... elé” (15. v.).

Figyeld meg ezeket a szavakat: „rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul!” Anániásnak minden oka meglett volna arra, hogy féljen Saultól, és elítélje őt, ám ehelyett „testvérnek” nevezte, ezzel mintegy elismerve, hogy a hívek korábbi ellensége immár a megváltottak családjához tartozik.

Neked is meg kell ezt tanulnod. Amikor Isten a gyermekének nevez valakit, szeretned kell őt, el kell fogadnod, és úgy kell bánnod vele, mint aki Krisztusban a testvéred.

De térjünk vissza a fenti kérdéshez: ha Isten ma arra kérne, hogy tegyél meg érte valamit, készen állnál? Készen kell állnod!