szeptember 14. vasárnap
„Ma éjjel elém állt... az Istennek... angyala, ...és... azt mondta: Ne félj!” (Apostolok cselekedetei 27:23–24)
Miközben Pál valamennyi útitársa pánikba esett a hajó fedélzetén, ő megőrizte nyugalmát. Hogy miért? Három nagy igazságnak köszönhetően, amelyek a lélek horgonyaiként szolgálnak – olyan igazságok, amelyek révén az életed még a viharban sem lesz ingatag. Vegyük most sorra őket!
Az első horgony Isten jelenléte. Pál így szólt a vihar kellős közepén: „Ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál!” Az élet viharai sosem rejthetnek el bennünket Isten szeme elől. Ha mi nem is látjuk őt, ő lát minket. Ha végtelen távolinak érezzük is, velünk van és vigyáz ránk. Pálhoz egyenesen angyalt küldött, hogy tudassa vele: „Veled vagyok! Látlak abban a kicsiny hajóban a háborgó Földközi-tengeren.”
Isten veled is ott van abban a viharban, amelyen ma keresztülmész. Ha bizonyosságot szeretnél nyerni jelenléte felől, elmélkedj a következő igéken, és állj rájuk bátran: „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad” (Ézsaiás 54:10). „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy... Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.” (1Mózes 28:15) „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsidók 13:5)
Horgonyozd hát le a lelked ma Isten Igéjéhez, és ne hagyd, hogy bármi is elmozdítson onnan!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…