Ezek voltak Jézus utolsó szavai a tanítványaihoz, mielőtt visszatért volna a mennybe: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, ...én veletek vagyok minden napon.”

Amikor feladatot bíz rád Isten, a véghezviteléhez mindig szükséged lesz az ő erejére, útmutatására és gondviselésére. A te talentumaidat fogja használni? Igen. Másokat is használ majd, hogy támogassanak és áldásodra legyenek? Igen. Ugyanakkor sosem fogja engedni, hogy bárki mástól jobban függj, mint tőle.

Amikor Jézus kiküldi a tanítványait, hogy változtassák meg a világot, két jelentős kihívás merül fel. Az egyik az, hogy ekkor még mindössze csak tizenketten vannak. A 12-es szám arra emlékeztet az evangéliumokban, hogy a tanítványok Izráel tizenkét megváltott és „újjáteremtett” törzsét voltak hivatottak képviselni. A 12-es szám a teljesség, a hiánytalanság és a készség jelképe. Most azonban, mintha nem bizonyulnának elegendőnek a feladathoz – és nem csak a számuk miatt. Jézus feltámadása után ezt olvassuk: „A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. És amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek” (16 –17. v.). A mennyiségi probléma mellett tehát minőségi is felmerül velük kapcsolatban. Nincs elég tanítvány, de még a meglévők sem hisznek eléggé.

Isten ennek ellenére hatalmasan használta őket, olyannyira, hogy az őket vádló ellenségeik akarva-akaratlanul a lehető legnagyobb dicsérettel illették őket: „Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek” (ApCsel 17:6).

Nem a saját képességedben rejlik tehát a siker titka, hanem abban, hogy Isten munkálkodhat rajtad keresztül. Ezért szükséges rá hagyatkoznod életed minden napján.