Amikor Isten valakit elhívott valamire a Bibliában, a legtöbben közülük nem így reagáltak: „Hogyne, itt vagyok, készen állok!” Ehelyett rendre azt próbálták elmagyarázni Istennek, hogy miért nem alkalmasak a feladatra.

Íme néhány példa: Mózes: „Nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az” (2Mózes 4:10). Gedeon: „Hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb!” (Bírák 6:15). Ábrahám: „Százesztendős embernek lehet-e gyermeke?” (1Mózes 17:17). Jeremiás: „Ó, Uram, Uram! Hiszen... fiatal vagyok!” (Jeremiás 1:6). Ézsaiás: „Jaj nekem! ...mert tisztátalan ajkú vagyok” (Ézsaiás 6:5). Eszter: „[Mindenki] tudja, hogy ...aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik” (Eszter 4:11). A gazdag ifjú: „Szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt” (Máté 19:22). Saul: „Az Úr ezt felelte: Igen, itt van, elrejtőzött a holmik között” (1Sámuel 10:22). (Ez akkor történt, amikor Sámuel kihirdette, hogy Saul lesz a király, de sehol sem találták, és az Urtól kérdezték meg, hogy hol van.)

Micsoda gazdag tárháza ez a kifogásoknak: nem tudok beszélni, túl gyenge, túl öreg, túl fiatal, túl bűnös, túl veszélyes, túl gazdag, túl bizonytalan vagyok – ám Isten mégis őket használta, és rajtuk keresztül vitte véghez terveit. Pál azt is elmondja, hogy miért: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak... ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van.” Éppen ezért hagyatkozz ma te is Istenre!