Egyes fordítások a „vétkek” megbocsátására buzdítanak bennünket. A „vétek” azt jelenti, hogy átléped a határokat: oda mész, ahová nem lenne szabad, és olyat teszel, amit nem lenne szabad. Vétek a hűtlenség, a tisztességtelenség és számos egyéb rossz, emberi cselekedet. Aki még kis dolgokat sem képes megbocsátani, annak felkínálni és elfogadni is nehezére esik a megbocsátás, elengedés kegyelmét.

Az elengedés annak a felismerése, hogy nem tökéletes a társunk, és mi sem vagyunk azok. Aki nem bocsát meg, olyan, mintha mérget inna, és azt várná, hogy a másik haljon bele. A megbocsátás révén nem csupán a társad szabadul fel a haragod és sértettséged alól, hanem te is kikerülsz azok szorításából. Lehetetlen anélkül megmaradni egy házasságban, hogy megtanulnál megbocsátást gyakorolni. „A megbocsátásra nemcsak egymás miatt van szükségünk, hanem azért is, hogy kapcsolatunk lehessen Istennel, hiszen Isten bennünk él, és jelen van a házassági szövetségünkben is.”

Ha hegynek tűnik a kettőtök közé tornyosuló akadály, imádkozz, és hidd el, hogy a te Istened hegyeket mozdít el! Jézus ezt mondta: „Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak megadatik az. Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek. És amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pedig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket” (Márk 11:23–26).