Mary Slessor az egyháztörténelem egyik legnagyobb misszionáriusa volt, pedig igen rossz esélyekkel indult. Apja alkoholproblémája miatt tizenegy évesen tizenkét órás műszakokban dolgozott a szövőgyárban, hogy segítsen a családjának kifizetni a számlákat. Rájött, hogy munka közben is tud olvasni, ha a könyvet nekitámasztja a szövőszéknek.

Amikor (a mai Nigériában található) Calabar vidékéről olvasott, egyre bizonyosabb lett benne, hogy misszionáriusként oda kell utaznia. 1876-ban az SS Ethiopia fedélzetén hajózott Nyugat-Afrikába, amely – ironikus módon – többszáz hordónyi whiskyvel volt megrakodva. Ekkor eszébe jutott, hogy mekkora kárt tett a családjában az alkohol, és ezt mondta: „Termérdek sok hordónyi whisky van itt és csak egyetlen misszionárius.” No de micsoda misszionárius!

Mary egyszerre lett vándorprédikátor, dadus, ápolónő, falusi tanító és közvetítő, aki egymaga három pogány tartományba hozott változást az evangélium hirdetésével. Törzsi háborúkat hárított el, és százával mentett meg nőket és gyermekeket. Negyven éven át munkálkodott Isten erejére támaszkodva.

Isten előszeretettel használ olyanokat, akiket semmibe vesz vagy megvet a világ. Mary Slessor egy volt közülük, ahogyan Pál is, aki ezt írta: „Krisztus… szolgálatra rendelt. Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel” (12–14. v.). Az az Isten, aki Pált és Mary Slessort használta, téged is tud használni, ha átadod neki az életed.