Sam Parker ezt írja: „Amikor eldöntöd, hogy átléped a kudarc és a siker között húzódó válaszvonalat, azt fogod észrevenni, hogy nem mindenki tapsol meg a döntésedért, és nem is megy minden simán. Ott lesznek azok, akik úgy döntöttek, hogy inkább nem állnak át a jobbik oldalra, és szeretnék, ha te sem tennéd (sőt, akár még rá is próbálnak beszélni a rossz döntésre). Az is lehet, hogy finomkodás helyett közvetlenül az utadba állnak.

Meg aztán időnként önmagadba is bele fogsz botlani: megszólal majd az a belső hang, amely azt állítja, hogy korántsem vagy különleges, és csak mások képesek kivételes dolgokra. Ez pedig kemény munka elé állít majd. A jó dolgok ritkán érhetők el könnyen és olcsón. Tényleges erőfeszítésbe és odafigyelésbe kerülnek. Nincsenek gyors megoldások. Nincsenek csodafegyverek. Az eredményekért rendszerint meg kell dolgozni.

A koncentráció is elengedhetetlen, vagyis ki kell küszöbölnöd a figyelemelterelő tényezőket, és igyekezned kell minél kevésbé kitenni magad azoknak a negatív embereknek, gondolatoknak és dolgoknak, melyek a sikered ellen dolgoznak. Az idő gyorsan repül, és ha elmúlt, nem hozhatod vissza, úgyhogy jól kell gazdálkodnod vele. Azt is meg kell tanulnod, hogy miként állj talpra a kudarcokból: minden tévedésben ott rejlik ugyanis a tudás és a tapasztalat gyarapításának lehetősége.”

Pál így fogalmazta meg ezt: „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (14. v.).