Jabéc története mindössze két igevers hosszúságú, mégis sorsfordító igazság rejlik benne: „Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért” (9–10. v.). Jabéc imájának ez volt a lényege: Növekedést akarok! Tudást akarok! Haladást akarok!

A legnagyobb rád leselkedő veszély az, ha úgy gondolod, ráérsz később foglalkozni a növekedéssel. Ne ragadj bele ebbe a rossz kerékvágásba! Találóan fogalmazott valaki: „Az egyetlen különbség a kerékvágás és a sír között – a mélységük!”

Ha ki akarod aknázni az Istentől kapott lehetőségeidet, többre lesz szükség annál, hogy egyszerűen csak éled az életed, és reménykedsz, hogy útközben majdcsak megtanulod, amit tudnod kell. Úgy kell megragadnod a fejlődés lehetőségeit, mintha a jövőd múlna rajta – merthogy így is van. A növekedés nem magától jön, törekedned kell rá.

„De én félek a kudarctól” – mondod talán. Mindannyiunknak vannak félelmeink, ám a jó hír az, hogy van hitünk is. „...Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” (Róma 12:3 Károli) Tedd fel magadnak a kérdést: „Mit táplálok magamban inkább: a félelmeimet vagy a hitemet?” Isten nagy dolgokat tartogat számodra, úgyhogy kelj fel hittel és kezdd megragadni őket!