Noé első dolga az volt az özönvíz után, hogy oltárt épített az Úrnak. Gondolkodj el ezen! Noénak hamarabb volt oltára, mint otthona! A legtöbbünknek van otthonunk, de a családi oltáremelés szokása mára feledésbe merült. Ábrahám azonban mindenütt oltárt épített, amerre járt. Vajon miért?
- Az oltár az imádság helye. A Biblia azt mondja, hogy Ábrahám visszament „annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét” (1Mózes 13:4).
- Az oltár az áldozat helye. „Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére.” (1Mózes 22:9) Valóban azt akarta Isten, hogy Ábrahám megölje Izsákot? Nem, hanem csak azt akarta tudni: „Tudnék-e olyat kérni tőled, amit nem lennél hajlandó nekem adni, vagy amit jobban szeretsz nálam?” Isten nem azt kéri el tőled, ami nem is a tiéd, hanem gyakran azt, amihez ragaszkodsz. Az áldozathozatallal legyőzheted magadban a mohóság lelkületét, a nélkülözéstől való félelmet és az énközpontú életet.
- Az oltár az imádat helye. „Azután készíts egy oltárt az illatáldozat bemutatására!” (2Mózes 30:1) Amikor elpárolgott a tömjén, és felszállt a füstje, az Isten imádatát jelképezte. Az imádat bensőséges dolog; ilyenkor a szívedet, a szeretetedet, a dicséretedet és a háládat adod oda Istennek, ezért „Istennek kedves illatként” jellemzi a Biblia (ld. Efezus 5:2).
Építs hát te is oltárt még ma!