január 8. csütörtök
„Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.” (3János 1:2)
A tested egyfajta „földi köntös”, amely előbb-utóbb elfoszlik, és egy új mennyei, krisztusi testet kapsz majd helyette. „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van” (2Korinthus 4:7) – írja Pál. Örökkévaló lelked mindennél drágább kincs. János ezt írja: „Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.”
Becslések szerint egy ember testében átlagosan 800 000 gyufafejhez elegendő foszfor, 60 kockacukorhoz elegendő cukor, 20 kanál megtöltéséhez elegendő só van és annyi vas, ami nagyjából egy 7-8 centis szögnek felel meg. Testünk fennmaradó része por és víz.
Egy történet szerint egy kisfiú ezt hallotta egyszer a vasárnapi iskolában: „Mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes 3:19 Károli). Egyik nap benézett az ágy alá, mire az édesanyja megkérdezte tőle, hogy mit néz annyira. A kisfiú így felelt: „A vasárnapi iskolában azt mondta a tanítónk, hogy porból lettünk és újra porrá leszünk. Valaki van az ágyam alatt, de nem tudom, hogy még csak most alakul át porból vagy már porrá lett.”
Komolyra fordítva a szót: mivel a tested múlandó, a lelked viszont örök, gondolkodj hosszú távon, és ne csak a testedet, hanem a lelkedet is ápold! Tápláld naponta Isten Igéjével! Erősítsd és gazdagítsd azzal, hogy mindennap időt töltesz Istennel imádságban! Fedezd fel a talentumokat és kincseket, amelyeket elhelyezett benned az Úr, és fektesd be őket Isten országába! Ha legközelebb azt mondja neked valaki, hogy „vigyázz magadra”, ne csak a tested épségére gondolj, hanem a lelkedére is!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…