január 20. kedd
„A jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róma 8:18)
1857-ben David Livingstone ezt a beszédet mondta el a Cambridge-i Egyetemen: „Az emberek áldozatot emlegetnek, amikor arról beszélnek, hogy ez idáig milyen sokat szántam az életemből Afrikára (…) El ezzel a szóval, ezzel a szemlélettel és ezzel az elgondolással! Határozottan kijelenthetem, hogy ez nem áldozat. Inkább nevezhetjük kiváltságnak. Az alkalmankénti szorongás, betegség, szenvedés vagy veszély, valamint az életben megszokott kényelemről és javakról való lemondás megtorpanásra késztethet, megingathatja lelkünket és elcsüggesztheti szívünket, de ez csak egy pillanatig tartson! Mindezek semmiségek ahhoz a dicsőséghez képest, amely majd feltárul bennünk és értünk. Én tehát soha nem hoztam áldozatot.”
Amikor az Urat szolgálod, mindig többet kapsz vissza, mint amennyit feladsz. Ha pedig többet kapsz vissza, mint amit feladtál, akkor feláldoztál egyáltalán bármit is? „Péter ezt mondta neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.” (Márk 10:28–30) Egyedül azt fogod majd bánni az életed végén, hogy nem kerested és szolgáltad Istent jobban és korábban.
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…