A Princetoni Egyetem egyik PhD hallgatója bekopogott egyszer Albert Einstein irodájába, és ezt kérdezte: „Milyen eredeti kutatási téma maradt még számomra?” „Tanulmányozd az imádkozást!” – felelte a kiváló tudós. Nem csupán Einsteint foglalkoztatta ez a téma: Jézus is tanított róla, mégpedig azért, mert a tanítványok megkérték rá. Lehet, hogy nem akartak doktori disszertációt írni belőle, de vágytak rá, hogy megtanulják, miként kell imádkozni.

Ez az egyetlen eset a Bibliában, amikor valaki kifejezetten arra tanít másokat, hogyan imádkozzanak – ráadásul a tanítványok külön kérésére. „Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni!” (Lukács 11:1) Már korábban is tanúi voltak Jézus imádságának, és nyilvánvalóan egészen másként imádkozott, mint ők, ezért fordultak hozzá így: „Mutasd meg, hogyan imádkozol!” Jézus a csodálatos kenyérszaporítás, a tizenkét tanítvány kiválasztása vagy épp a viharos Galileai-tenger lecsendesítése előtt is szakított időt az imádkozásra, és olyan eredményesnek bizonyult a könyörgése, hogy a tanítványok is meg akarták tőle tanulni.

Az imádkozás elsősorban nem arról szól, hogy közlöd Istennel a kéréseidet, hanem arról, hogy közelebb kerülsz hozzá. Ahogy egy lelkipásztor írta: „Mintha csak ezt mondaná Isten: »Ne gyere nekem a bevásárlólistáddal – úgyis tudom, mi van rajta. Azzal majd később foglalkozunk. A szívedet hozd elém! A szeretetedet és a teljes figyelmedet!«” Az imádság nem arról szól elsősorban, hogy megkapj dolgokat Istentől, hanem arról, hogy időt tölts Istennel.