február 9. hétfő
„Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a menny Istene vezet bennünket sikerre, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést.” (Nehémiás 2:20)
Jeruzsálem falait lerombolták, így védtelenné vált az ellenséggel szemben. Nehémiás csapatot toborzott hát a falak újjáépítésére. Nem volt meg hozzá a képesítése, nem volt sem építész, sem kőműves. Jeruzsálem messze volt, ő pedig soha nem járt még ott. Akármerről nézed is, alkalmatlan volt a munkára – csakúgy, mint sokan mások, akiket különleges módon használt Isten. A földműves Noé arra kapott elhívást, hogy építsen hajót a sivatagban. A birkapásztor Dávid arra, hogy döntsön le a lábáról egy filiszteus bajnokot. A pohárnok Nehémiás pedig arra, hogy építse újjá Jeruzsálem falait.
Amikor Isten akaratának a véghezviteléről van szó, az Isten adta szenvedély messze fontosabb, mint a saját emberi képességünk, amellyel hozzá tudunk járulni a sikerhez. Valójában Isten gyakran pont azon a területen használ bennünket, amelyhez a legkevésbé értünk – így az övé lesz minden érdem.
Fontos azonban megértened: amikor „terhet”, „szenvedélyt” vagy „látást” ad neked az Úr, választás elé kerülsz. Nehémiás már korábban is fontos tisztséget töltött be: pohárnokként a király jobbkeze volt. Nem csupán biztos munkahelynek örvendhetett, hanem a pozíciójával járó számos juttatást és előjogot is élvezhette. Kényelmes lett volna ott maradnia, ahol volt, ám ha ezt választja, lemarad Isten akaratáról, nem lenne a nevét viselő könyv a Bibliában, te pedig most nem olvasnál róla.
Alkalmatlannak érzed magad? Ha Isten elhív, akkor fel is készít, minden szükségessel ellát, utat mutat és garantálja a sikeredet.
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…