Ha csak önmagad körül forogsz és a saját érdekeidre koncentrálsz, könnyen megeshet, hogy nem figyelsz a rászorulókra és nem mutatsz törődést irántuk. Ám amikor átadod az életed Krisztusnak és eldöntöd, hogy az ő nyomdokaiban fogsz járni, mindez megváltozik. „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (36–38. v.)

Jézus szíve megindult az „elgyötörteken”, akiket kimerítettek az élet megpróbáltatásai és nehéz terheket cipeltek. Azokat is megszánta, akik „elveszettnek” tűntek, vagyis céltalanul bolyongtak, nem tudván, melyik a helyes irány. Hogy hány ilyen embert látott maga körül Krisztus? Egy egész „sokaságot”. És mihez kezdett velük? Mivel ekkora volt a szükség, arra biztatta tanítványait, hogy imádkozzanak Istenhez: „küldjön munkásokat az aratásába”.

Vedd észre az „aratás” szót: a betakarításhoz csak az aratás ideje áll rendelkezésre, máskülönben odalesz a termés! Értsd meg, miről beszél itt Jézus, és azt is, hogy milyen sürgető az üzenete! Arra hív, hogy indulj te is szánalomra a körülötted élő elgyötört és elveszett emberek iránt, és ragadj meg minden alkalmat, hogy Jézushoz vezesd őket.

Egy férfi, aki nem tudott járni, a templomkapuban ülve koldult. Rengetegen mentek el mellette nap mint nap, de nem így Péter és János (ld. ApCsel 3:1–10). Amikor hirtelen megindul a szíved egy szükségen, amely mellett korábban sokszor elmentél, Isten azt mondja neked, hogy kezdj vele valamit.