A Biblia azt mondja, hogy Isten beborítja az igazakat jóakaratával. Ha bízol Krisztus befejezett megváltó művében, akkor Isten „igaznak” lát téged (ld. Róma 3:22), vagyis bátran imádkozhatsz így: „Uram, szükségem van a jóakaratodra ezen az állásinterjún” vagy „a házunk eladásánál” vagy „ennek az üzletnek a megkötésében” vagy „amikor elmegyek erre a randevúra” és így tovább.

Számíts rá, hogy a régi, berögzött módon akarsz majd gondolkodni az „igaz” szó jelentéséről, és azon fogsz tűnődni, hogy vajon elég jók-e a gondolataid, a szavaid és a cselekedeteid ahhoz, hogy kiérdemeld Isten jóakaratát. Tartsd észben ezt az igazságot: Istent csak és kizárólag Krisztus igaz volta készteti válaszra, de mivel téged „Krisztusba” helyezett, bármikor kérheted, hogy legyen jóakarattal irántad – és elhiheted, hogy így is lesz. Kegyelemből lettél megváltva, a kegyelem pedig „meg nem érdemelt jóindulatot” jelent.

A világ tévesen értelmezi a jóakaratot: az az uralkodó elképzelés, hogy a teljesítményen alapul. Isten azonban csakis attól függően részesít téged a jóindulatában, hogy Krisztus mit végzett el érted – te pedig hajlandó vagy-e teljes mértékben bízni benne. Krisztus élete befedezi minden mulasztásodat, halála pedig az összes elkövetett bűnödet, és mivel Isten mindig „Krisztusban” lát téged, az ő szemében mindig érdemes leszel jóindulatára. „Isten ezt… majd beszámítja [nekünk igazságul], mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust…” (Róma 4:22,24) Ma tehát számíts Isten jóakaratára!