Próbáltál már valaha elbeszélgetni egy-két éves kisgyermekkel? Amikor a mondat közepén jársz, neki eszébe jut, hogy épp ideje előszedni valamelyik játékát, vagy jó ötlet lenne körbekergetni a kutyát a ház körül. Néha pont így viselkedünk Istennel. Néhány elsietett percet, szétszórt gondolatot adunk csak neki, de nem szánunk rá időt, nem különítünk el egy nyugodt helyet arra, hogy teljes figyelmünket neki szenteljük. Elfeledkezünk arról, hogy az imádság helye egyben az imameghallgatás helye is!

A nagy gondunk az „elkalandozó gondolatok harca”. Olyan dolgok, melyekről megfeledkeztünk, most hirtelen felszínre jönnek, és figyelmünket követelik. Márpedig ha, ahogy Jakab mondja, „kétlelkűek” vagyunk, akkor nem fogunk választ kapni imáinkra (ld. Jakab 1:8). Mi segíthet?

1. Imádkozz hangosan! Ez megnehezíti a gondolatok elkalandozását. Először talán furcsának, kellemetlennek tűnhet, de hamar hozzászoksz majd.
2. Írd le a figyelemelterelő gondolatokat címszavakban! Amikor elkezd kattogni az agyadban a távíró, írd le, ami eszedbe jut, aztán nyugodtan feledkezz meg róluk! Ha még később is eszedbe jutnak, vidd őket Isten elé imádságban!
3. Vezess imanaplót! Néha nem igazán tudjuk, mit is akarunk, vagy hogy mit gondolunk valamiről, amíg ki nem írjuk magunkból. Akkor egyszer csak meglátjuk, mint egy tükörben: ott vannak előttünk legmélyebb szükségeink és vágyaink – előttünk és Isten előtt. Mondd el neki bátran, mire vágysz, és engedd, hogy megtisztítsa vágyaidat! Mondd el neki kísértéseidet, és engedd, hogy erőt adjon! Mondd el neki, ha neheztelsz valakire, kérd, hogy bocsásson meg, és adjon erőt neked is a megbocsátáshoz!

Nincs nagyobb kiváltság az imádság lehetőségénél, hát ne hanyagold el, használd ki!