A reziliencia azt jelenti, hogy ha padlót is fog az ember, nem marad ott, hanem ismét talpra szökken. Pál pontosan ilyen volt: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk…” (2Korinthus 4:8–9).

Mit kell hát tenned ahhoz, hogy talpra tudj állni ahelyett, hogy összetörve a földön maradnál? Két dolgot:

1. Amikor a körülményeidet nem tudod uralni, legalább a saját életedet vedd a kezedbe! Amikor Angela Madsen egy gerincsérülés következtében deréktól lefelé lebénult, megfogadta, hogy mindenáron felülkerekedik a helyzeten. Elhatározta azt is, hogy átevez az Atlanti-óceánon, amire fogyatékossággal élő nő azelőtt még soha nem vállalkozott. Denise Foley újságíró ezt írja: „Madsen az élő példája annak, amit a kutatók rezilienciának neveznek… az arra való képességnek, hogy bármilyen nehézséget hozzon is az élet, újra teljes életet éljen. Egyike azoknak, akik miatt… elgondolkodunk, hogy mi vajon miként kerülnénk ki egy efféle próbatételből. Mi is képesek lennénk így helytállni?”
2. Ne panaszkodj a téged körülvevő rossz emberekre, hanem keress magad mellé jó embereket! Ned Hallowell bipoláris depresszióban szenvedő édesapa, bántalmazó mostohaapa és alkoholista anya mellett, valamint tanulási nehézségekkel nőtt fel – az ilyen háttérből gyakran börtönbe vagy elmegyógyintézetbe vezet az út. Ned azonban elismert pszichiáter, boldog férj, családapa és sikeres író lett. Mindezt javarészt annak köszönhette, hogy egy bentlakásos iskolában olyan tanárokkal kereste a kapcsolatot, akik törődtek vele és a szárnyuk alá vették. A nehéz időkben te is hagyatkozz Istenre, vedd kezedbe az életedet, és keresd jó emberek társaságát!