Ha igent akarsz mondani Isten akaratára, más dolgokra nemet kell mondanod. Ez egyeseknek nem lesz a tetszésére, főleg ha megszokták, hogy mindig az ő akaratuk érvényesül. Az emberek a saját szükségleteik alapján fognak követeléseket támasztani veled szemben, miközben a tieidet észre sem veszik, vagy egyszerűen nem törődnek velük. El kell hát döntened, hogy Isten vagy mások vezetését követed.

Senkinek nem volt több elfoglaltsága vagy nagyobb megbízatása Jézusnál, mégis ezt olvassuk róla: „Amikor megtalálták, így szóltak hozzá: Mindenki téged keres. Ő pedig ezt mondta nekik: Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert ezért jöttem” (Márk 1:37–38). Jézus itt betöltetlen szükségek betöltésére mondott nemet, mert tudta, hogy mik a prioritásai, és nem veszítette szem elől a célt. Ennek a fókuszáltságnak köszönhetően mondhatta ezt élete végén mennyei Atyjának: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem…” (János 17:4).

Ha nehezen mondasz nemet, állj meg egy kicsit, és képzeld el, mi történhet, ha mégis megteszed. Csakis úgy győzheted le a félelmedet vagy bizonytalanságodat e téren, ha kisebb kockázatokat kezdesz vállalni, míg természetessé nem válik számodra, hogy határozottan nemet mondj. Ha valaki adósságba keveredett a felelőtlen költekezése miatt, nem szívességet teszel, hanem egyenesen ártasz neki azzal, ha kisegíted. Ha igent mondasz valakinek, aki nem hajlandó elsajátítani egy új készséget, pedig képes lenne rá, azzal a „tanult tehetetlenséget” erősíted benne. Tanulj hát meg nemet mondani!