Amikor megpróbáljuk lenyűgözni az embereket és fontosnak hisszük magunkat, trófeagyűjtő lesz belőlünk. „Több vagyok nálad, mert ismerem ezt és ezt a híres embert” – gondoljuk például. Sok egyéb dologból is trófea lehet: az iskolai jegyeinkből, a házból, ahol élünk, az emberekből, akiknek elnyertük az elismerését, a kinézetünkből, a márkás ruháinkból, a másoktól kapott dicséretekből vagy az előléptetésekből is. Sőt, bizonyos honlapokon trófeának beillő feleség is kereshető: olyan nő, akinek a szépsége a férje vagyonos és befolyásos voltát igazolja. Trófea lehet bármi, aminek a láttán elismerően bólogatnak az emberek.

Ám ha a trófeákért élsz, üres, boldogtalan és fáradt leszel. Pillanatnyi, függőséget okozó boldogságérzetet adnak, de ez az öröm mindig elszáll. Fontos megjegyezni, hogy a mennyben nem viselik az emberek a szimbolikus jelentéssel bíró koronát, hanem leteszik az Úr lába elé. Ha kiengeded a kezedből a diadalt, elismerést és megbecsülést, örömödet lelheted bennük, ám ha ragaszkodsz hozzájuk, megkopnak, kifakulnak és teherré válnak.

Ezért mondja ezt a Biblia: „Leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett” (10–11. v.). Istentől származik minden jó, amivel rendelkezel, ami ott van benned és amit a jövőben kaphatsz. Éppen ezért Istennek adj minden dicsőséget!