Csak mert Isten Lelke benned él, még nem garantált, hogy munkálkodik is az életedben az ereje. Rendelkezésedre áll ugyan, de „rá kell csatlakoznod”. Jézus a szőlőtő és a szőlővesszők példájával szemléltette a lelki életünket: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (5. v.). Ebben a hasonlatban a szőlővessző teljes mértékben a szőlőtőtől függ; önmagától képtelen gyümölcsöt teremni. A gyümölcstermés belső munka.

Ha almákat aggatna valaki egy kiszáradt fa ágaira, bárki láthatná, hogy természetellenes és erőltetett. Hasonlóképpen lehetetlenre vállalkozik az a keresztyén, aki ezt mondja: „Rá fogok aggatni egy csomó gyümölcsöt az életemre: most egy kis türelmet, később egy kis jóságot, máskor meg némi önuralmat. Egyedül is meg tudom csinálni!” Gyümölcsöt csak a Lélek teremhet, a testi erőfeszítés hiábavaló. „Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt” – mondta Jézus.

Miből tudhatod, hogy Krisztusban „maradtál-e” (avagy Krisztusban lakozol-e)? Figyeld meg az imaéletedet! Az imáidból kiderül, hogy mennyire függsz Istentől. Miért szoktál imádkozni? Abban számítasz Istenre, amit imában elé viszel. „Szüntelenül imádkozzatok!” – szólít fel bennünket a Biblia. Hozd imában Isten elé a döntéseidet, a szükségeidet, a kísértéseidet, a téged érdeklő dolgokat, a terveidet, a teendőidet, a problémáidat, vagy ha venni készülsz valamit, de leginkább mindent! Ezt jelenti a Krisztusban „maradás” – annak az állandó tudatát, hogy Isten mindig veled van, és azt, hogy a jelenlétében lakozol.