Ha vezető pozícióban vagy, figyelj oda, hogy miként reagálsz a körülötted lévők érzéseire, gondolataira és véleményére. A te szavaid mélyebben érintik az embereket, mint az, hogy mások mit mondanak – ezt soha ne feledd!

Még ha olyan ötlettel hozakodik is elő valaki, amivel szerinted nem érdemes foglalkozni, állj ellene a kísértésnek, hogy azonnal elvesd. Ne azt mondd, hogy „ez nem fog működni”, hanem köszönd meg a javaslatát. Ha lekezelő vagy, azzal ezt üzened az illetőnek: „Nem veszek tudomást sem rólad, sem az ötletedről. Nem számít, hogyan érzel, vagy mit gondolsz. Nem fontos számomra, hogy mi foglalkoztat.” Ezek a kijelentések – kimondva és kimondatlanul is – sértik az ember önértékelését és tisztelet iránti igényét, különösen azokét, akik úgy gondolják, hogy különleges figyelmet érdemelnek. Igaz a régi mondás, miszerint az emberek nem törődnek azzal, hogy mennyit tudsz, amíg nem tudják, hogy mennyire törődsz velük.

Ha lekezelőn viszonyulsz másokhoz, ki fogják mutatni a nemtetszésüket, és erre néha olyan módot találnak, ami sokba kerülhet neked, és akadályt gördíthet az álmaid és terveid elé. Elkerülheted ezt, ha jobban ügyelsz arra, hogy milyen benyomást keltesz másokban. Ezt csak úgy érheted el, ha túllépsz a saját nézőpontodon, figyelmesen meghallgatsz másokat és megpróbálod megérteni és tisztelettel kezelni az aggályaikat. Sok előnyöd származhat abból, ha így teszel. „Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”