Nem lehet, hogy azért alkotnak az emberek negatív képet az egyházról, mert negatív hozzáállást sugárzunk feléjük? És az nem lehet, hogy nekünk pedig az igaz életről alkotott negatív képünk miatt van ilyen kisugárzásunk? Azt gondoljuk – tévesen –, hogy a rossz dolgoktól való tartózkodás az igazlét lényege. „Ne tedd ezt, ne tedd azt, és akkor jó leszel!” Az csak a baj ezzel a megközelítéssel, hogy ha nem teszel semmi rosszat, attól még nem biztos, hogy meg fogod tenni a jót, vagyis amire Isten hív.

Az igaz élet többet jelent a rossz kerülésénél. Tényleg azt hiszed, hogy ez lenne velünk Isten nagy terve? Annyi csupán, hogy ne tegyünk semmi rosszat? Nyilvánvalóan te is örülsz, amikor a gyermekeid vívódások után végül nemet mondanak valami rosszra, de még nagyobb örömet okoz, ha azt látod, hogy fejlesztik a képességeiket, és kihozzák magukból a maximumot. Isten is ezt várja tőlünk.

A Biblia kétféle bűnről tanít: a cselekvés bűnéről, vagyis amikor megteszel valamit, amit nem kellene, és a mulasztás bűnéről, amikor nem teszed meg azokat a dolgokat, amelyeket megtehetnél és meg is kellene tenned Isten országának ügyéért.

Egy lelkipásztor ezt írja: „Istennél a nullszaldó felér a teljes csőddel. Avagy nem erről szól a talentumok példázata is? Az egytalentumos szolga nullszaldóra hozta ki azt, amit rábíztak... [mire] Jézus »gonosz és rest« szolgának nevezte (ld. Máté 25:26). A kockázatkerülés a legkockázatosabb dolog... Az az igaz élet, amikor maximálisan kihasználjuk minden Isten adta tehetségünket. A szeretet nem biztonsági játékot játszik, hanem kockázatot vállal. A szeretet nem kifogásokat keres, hanem felelősséget vállal. A szeretet nem a problémákat látja, hanem megragadja a lehetőségeket, hogy bátran kiálljon és fellépjen.”