Amikor gondok terhelnek, ne feledd:

1) Isten vigasztalása valóságos. Emlékszel, milyen volt, amikor kisgyermekkorodban féltél? És emlékszel, milyen megnyugtató volt édesanyád jelenléte? Isten vigasztalása még valóságosabb, mint édesanyádé volt akkor. „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13) Sőt, Isten még jobban törődik veled, mint édesanyád törődött veled gyermekkorodban. „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be…” (Ézsaiás 49:15–16). Istenre mindig számíthatsz, ha vigasztalásra van szükséged!

2) A Vigasztaló benned él. Amikor szenvedés ér minket, Isten olyan távolinak, elérhetetlennek tűnik. Pedig nem az. Jézus így nyugtatta meg aggódó tanítványait, és minket is így vigasztal ma: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké” (János 14:16). A Szentlélek, aki benned él, közelebb van hozzád, mint a levegő, amit belélegzel. Ő meg tud és meg is akar vigasztalni. Néha úgy teszi, hogy emlékeztet egy ének szövegére vagy egy verssorra, egy igehirdetésre, amit valamikor hallottál stb. Amikor ezt teszi, higgy neki! Ismételgesd magadban: „A minden vigasztalás Istene bennem él!”

3) A Szentírás vigasztal. Az apostol arra emlékeztet minket, hogy „amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk” (Róma 15:4). Amikor lesújtva érzed magad, talán nincs kedved Bibliát olvasni. Mégis tedd meg! Megadja azt a vigasztalást, melyre annyira vágysz.