Fel kell ismernünk azt is, hogy vannak egyedi kegyelmi ajándékaink is. Más szavakkal: ugyanúgy, ahogy a kegyelem képessé tesz minket arra, hogy természetes képességeinken felül teljesítsünk, vannak egyedi ajándékaink, amiket Istentől kaptunk, hogy véghez tudjuk vinni azt, amire elhívott minket.

Roger Federer sosem válhatott volna minden idők egyik legjobb teniszjátékosává, ha nem kerül a kezébe teniszütő és labda. A leghíresebb fafaragó szakembert sosem fedezte volna fel senki, ha nincsenek szerszámai. Sosem szereztél volna tudomást Michelangelóról, ha nem kerül a kezébe véső vagy ecset és festék. Ugyanez igaz az isteni elhívásra is.

Amikor először indultam el a teljes idejű szolgálatban, találkoztam egy kiváló dicsőítésvezetővel. Ez a fiatalember az 1900-as évek közepe tájékán egy világhírű evangélista mellett vezetett dicsőítést. Az evangélista az 1970-es években hazament az Úrhoz, így a dicsőítésvezető szólókarrierbe kezdett, elindította a saját szolgálatát.

Az 1980-as években gyakran vendégeskedett a gyülekezetünkben, és mivel rendkívül tehetséges volt, gyakran azon kaptam magam, hogy nem tudom levenni róla a szemem, ámulattal hallgattam. Azelőtt nem sok embert hallottam így, ilyen elképesztő könnyedséggel zongorázni. Pillanatok alatt képes volt olyan erővel motiválni 3500 embert, hogy mindenki felpattant, énekelt és táncolt. Amikor Istent dicsérte, teljesen megváltozott a légkör: Isten jelenléte kézzelfogható volt.

Gyülekezetünkben tett utolsó látogatásai alkalmával enyém volt a megtiszteltetés, hogy vendégül lássam őt. Az együtt töltött idő során sok kérdést tettem fel neki, mert még többet meg akartam tudni Istentől kapott képességéről. Elmesélte, hogy édesanyja, aki istenfélő, buzgó asszony volt, naponta sok órát imádkozott. Majd folytatta: „John, amikor anyám méhében voltam, egy napon eljött hozzánk egy férfi [akiről az anyja azt gondolta, hogy angyal volt]. Ez a férfi, akit anyám azelőtt sosem látott, azt mondta: »A fiad tömegeket fog az Úrhoz vezetni, és fiatal korától kezdve rendkívül tehetséges zongorista lesz.«”

Ezután következett történetének az a része, ami lenyűgözött engem, és ami felejthetetlenné tette azt számomra. Még totyogós kisfiú volt, amikor egy nap leült a szülei zongorájához, és elkezdett tökéletesen játszani, anélkül hogy előtte valaha is tanították vagy gyakorolt volna. Ráadásul nem egy egyujjas, kezdőknek való darabot, hanem egy komplex, tapasztalt zongoristák által játszott művet, természetesen kotta nélkül.

Attól a naptól kezdve elképesztő tehetséggel játszott, és sosem használt kottát. Képes volt első hallás után tökéletesen eljátszani bármit. Szolgálata már fiatal éveiben elindult, ahogy zongorázni kezdett gyülekezete alkalmain. Idővel ajándéka megnyitotta az ajtót az előtt, hogy a híres evangélista mellett szolgáljon.

Nyilvánvaló ajándéka volt – egy isteni képessége.