Egy másik karizma az életemben a nyilvános beszéd.

Nagyon emlékezetes eset volt, amikor feleségem, Lisa első alkalommal hallotta, ahogy Isten igéjéről tanítok. Finoman fogalmazva is hatalmas kudarc volt, és most nem túlzok. A beszédem első öt perce után mély álomba szenderült, és végigszundikálta az egész prédikációt, néhol megébredve. Szörnyű volt. A legjobb barátnője, Amy, aki mellette ült, olyan mélyen aludt, hogy látványosan kicsordult a nyál a tátva maradt szája szélén, amíg ő álomországban időzött. Szánalmas előadó voltam.

Miután a személyes próbálkozásaim miatt már túl voltam jó néhány pofára esésen, egy idő után megtörtem és feladtam. Újra a házasságomra és a barátaimra szántam a szabadidőmet. Az élet ismét tartalmassá, gazdaggá és teljessé vált, amikor felhagytam a küszködéssel.

Ahogy eljutottam a békességnek és bizalomnak erre a fokára – gondolom, kitaláltátok már, hogy mi történt –, rövidesen, néhány hónapon belül sor került Isten általi előléptetésemre. Felkértek, hogy legyek az Egyesült Államok egyik leggyorsabban növekvő gyülekezetének ifjúsági pásztora.

Soha nem felejtem el az első vasárnapot. Gyülekezetünk pásztora világhírű volt. Abban az időben az emberek minden vasárnap egy órán át álltak sorban, hogy jó helyet szerezzenek a nézőtéren, amely csordultig megtelt minden istentiszteleten. Mindig voltak vendégek más államokból és nemzetekből is.

Ezen a hétvégén éppen javában zajlott a rendezvény. Csodálatos dicsőítő alkalmunk volt aznap. Ahogy a pásztorunk a színpadra lépett, első dolga volt informálni a híveket, hogy a gyülekezetnek új ifjúsági pásztora lett – az én személyemben. Ezután azonban – a legnagyobb meglepetésemre – megkért, hogy menjek fel a színpadra, és pár percben köszöntsem a vasárnapi istentiszteletre összegyűlt embereket.

Ebben a pillanatban – tudtomon kívül – pánikfélelem fogta el a feleségemet. Valószínűleg rám is ilyen hatással lett volna a helyzet, ha marad időm ezt átgondolni. 2800 ember elé kellett kiállnom. Lisát rettegés fogta el, mert korábbi tapasztalatai alapján pontosan tudta, hogy mire számítson. Hogyan fogunk kikecmeregni ebből a szégyenteljes bukásból? Valószínűleg a hallgatóság nagyja először és utoljára fog engem hallani, hiszen a mai alkalom után biztos, hogy soha többet nem kérnek fel, hogy szólítsam meg a vasárnap délelőtti istentiszteleten összegyűlteket.

Amint a színpadra léptem, a pásztorunk átnyújtotta nekem a mikrofont. 60 másodpercen belül az egész gyülekezet talpra ugrott, ujjongott, tapsolt és izgalomba jött attól, amit mondtam. Négy-öt percig beszélhettem, de ez idő alatt mind a 2800 ember állva maradt. Ezután visszaadtam a mikrofont a pásztornak, és visszaültem a helyemre.

A feleségem le volt döbbenve attól, ami történt.

Azóta amikor csak prédikálok, tanítok vagy beszélek emberek előtt, az esetek nagy részében könnyedén megy. Már nem munkának élem meg, és nem is érzem a küszködést.

Az elmúlt három évtized során erőteljesen munkálkodott az ajándék rajtam keresztül, számtalan gyümölcsöt teremve. Ám sosem felejtettem el, hogy milyen szörnyű is voltam Isten karizmája nélkül.

Van ajándékod?

Talán azon agyalsz, hogy „nincs semmi ajándékom”. Biztosítalak felőle, hogy van.

A kérdés csak az: jól sáfárkodsz vele?