„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.” (1Korinthus 4:1)

A Merriam–Webster-szótár definíciója szerint a sáfárság „egy ránk bízott dolog gondos és felelősségteljes kezelése”. A fenti igében a sáfár szó görög megfelelője az oikonomos. Jelentése: „az a személy, aki hatalommal és felelősséggel bír valamiért; a személy, aki vezetője valaminek, vagy aki felel valamiért, adminisztrátor, menedzser.”

A sáfárságról három egyértelmű következtetést tudunk levonni az előző két definíció alapján:

• Felügyeli azt, ami valaki máshoz tartozik.
• Felhatalmazást kapott a rá bízott dolgok kezelésére.
• Felelős, tehát el kell majd számolnia a tulajdonosnak azzal, amit kapott.

Péter így ír: „Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai…” (1Péter 4:10 Károli). Vedd észre, hogy Péter azt mondja, „kiki amint kapott”, tehát mindenki kapott ajándékot. Ha újjászülettél, kaptál ajándékot vagy ajándékokat, melyek rád lettek bízva.

Pál apostol nagyon komolyan vette a sáfárságát. A korinthusi gyülekezetnek ezt írja:

„Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva.” (1Korinthus 9:16–17)

Ahogy olvasom, figyelmemet azonnal megragadja a „jaj nekem” rész. Ez nagyon erős rész, sokkal erősebb, mint azt felfoghatnánk. A „jaj” szó görög megfelelője az ouai, ami azt jelenti, hogy katasztrófa, horror. Ennek a szónak minden előfordulása az Újszövetségben nagyon komoly és rémisztő ítéletre utal azokra nézve, akiknek szól. Ennek azonnal fel kellene keltenie a figyelmünket. Nagyon súlyos dolog elhanyagolni Istentől kapott ajándékainkat.

Istentől kapott ajándékaid nem neked, hanem mások hasznára adattak rajtad keresztül.

Mi döntjük el, hogyan használjuk az ajándékot.

Életünk ajándékát használhatjuk jól is, és helytelenül is – a döntés a miénk. Az ajándék akkor is működni fog, ha nem eredeti rendeltetése szerint használjuk Isten országa építésére. Adolf Hitler nagy vezetői ajándékkal volt megáldva, és megvolt a lehetősége úgy vezetni az országát, hogy az hasznot hozzon sok millió németnek, zsidónak, orosznak, franciának, britnek és még sok más embernek. Isten dicsőségére használta az ajándékát, vagy saját és azok hasznára, akiknek kedvezett? Okozott kárt az ajándékával? Az a sok zsidó és sokan mások, akiket kifosztottak, romba döntöttek és megkínoztak, vajon isteni célok miatt lettek megölve? Helytelenül használta Hitler életének vezetői ajándékát? Ezeket a kérdéseket felesleges is taglalni, a válaszok kristálytiszták.

Könnyű Adolf Hitlerről beszélni, de a mi ajándékaink is az örökkévalóság lencséjén keresztül lesznek megvizsgálva. Vajon tartós lesz-e örökségünk, vagy elmúlik a világ rendszereivel együtt?