Ki kapja meg azt a kiváltságot, hogy megismerje Istent? A valódi kapcsolat előtt akkor áll nyitva az ajtó, ha lényünk legmélyéből úgy döntünk, hogy életünket teljes egészében átadjuk Neki. Nem színleléssel, hanem megfelelő cselekedetek kíséretében. Jézus azt mondja: „Ha feladod az életedet értem, akkor megmented azt” (Máté 16:25 – az angol fordítás nyomán). Mit ért „megmentés” alatt? A válasz egyszerű: az igazi élet csak az Ő megismerésében található meg.

Istent nem úgy ismerjük meg, hogy gyülekezetbe járunk, keresztény barátokkal vesszük körbe magunkat, könyveket olvasunk, dicsőítő zenét hallgatunk, elmondjuk a megtérők imáját, de még csak nem is jó cselekedetek által. Az ige Jézust gyakran vőlegénynek nevezi, minket pedig menyasszonynak. Amikor a menyasszony és a vőlegény egyesül, ketten eggyé válnak. Annak bemutatására, hogy milyen is Őt ismerni, Isten egy „illusztrált prédikációt” adott nekünk, ami a házasság maga. Naponta megfigyelhető a Vele való kapcsolat egyértelmű ábrázolása a házasság szent szövetségén keresztül.

Amikor egy nő fehér ruhában sétál az oltár felé, azzal egy nagyon erőteljes nyilatkozatot tesz. Búcsút vesz a világ többi, nagyjából 3 930 000 000 férfijától. Teljes szívét, lelkét, testét és életét annak az egy férfinak adja, aki az oltárnál várja. Érdekes módon, döntése valódi bűnbánatot jelképez. Ezzel a döntésével hátat fordít minden lehetőségnek, hogy házasságot kössön a föld összes többi férfijával. Kiválasztott férjével szövetséget kötnek: a férfi teljesen a nőhöz tartozik, a nő teljesen a férfihoz. Ketten olyan útra indulnak, amely magában hordozza az elmélyülő kapcsolat lehetőségeit, és amely során jobban megismerik egymást, mint bárki mást valaha is.

Olvassuk csak el Jézus teljes kijelentését!

„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.” (Máté 16:24–25 RÚF)

Istent csak akkor ismerhetjük meg igazán, ha valódi kapcsolatba lépünk Vele. Ismerése nem egy egyszeri esemény, hanem határozott döntés, hogy alávetjük magunkat az Ő akaratának ahelyett, ami szerintünk a legjobb nekünk. Ez egy olyan döntés, amit napról napra, pillanatról pillanatra meg kell hoznunk. Jézus követése azt jelenti, a szíved mélyén elhatároztad, hogy eltávolodsz attól, ami megbántja Őt, és folyamatosan Neki szolgálsz.

Jakab apostol ezt írja: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat” (Jakab 1:22). Az a személy, aki hallja Isten igéjét, mégsem reagál gondolatban, szóban vagy cselekedetben, becsapta magát. A Passion-fordítás ezt „önámításnak” nevezi, ami szerintem pontosan leírja a harmadik sáfárt, a farizeusokat, az üzletasszonyt a medence mellett, és sok más embert, akikkel életem során találkoztam, akik teljes mértékben azt hiszik, hogy kapcsolatban állnak Istennel, csak mert gyülekezetbe járnak és tudnak igéket idézni, de mindeközben rendszeresen az igéjével ellentétesen beszélnek és élnek. Sajnos félre vannak vezetve, megtévesztettekké váltak.

Hadd jegyezzek meg egy fontos dolgot! Lisa szokta mondani, hogy sok hibát követett el a házasságunkban (én többet, de itt most a menyasszonyról van szó!), ám szándékosan soha nem kereste saját vágyait a házassági szövetségünk rovására. Viselkedése nem volt tökéletes, de a szíve soha nem tért el a sziklaszilárd hűségtől.

Hasonlóképpen az Istennel való kapcsolatunkban is: ha időnként engedetlenek vagyunk, Ő megbocsát. Ez hasonló ahhoz, hogy a férj és a feleség sem szakítják meg szövetségi kapcsolatukat, csak mert valamelyikük hibát követ el. A Teremtőnkkel való kapcsolatot igazi, szívből jövő hűség jellemzi, nem pedig felszínes, valódi cselekedetektől mentes színlelés.

Jézus a legelképesztőbb kijelentést teszi: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti…” (János 7:17 Károli). Lényünk legbelső részében kezdődik, amikor valóban vágyunk arra, hogy megcselekedjük, és ne csak halljuk. (…)

Ehhez a szívből jövő engedelmességhez szent félelem szükségeltetik. Holnap erről olvashatsz majd.