Ha szeretnéd felfedezni lelki ajándékaidat, tedd fel magadnak a következő kérdést: Mi az, ami lelkesít és feltölt?

Egy nap az asszisztensem arra kért, hogy kezdjek nyilvántartást vezetni az „energiaszintemről” a szokásos heti munkamenetem alapján. Felállított egy pontozási rendszert: azok a feladatok, amelyek leszívták az energiámat, -2-t kaptak; azok, amelyek csak kis mennyiségű energiámat szívták le, -1-et kaptak; azok a dolgok, amelyek minimálisan töltöttek fel, +1-et kaptak; és végül azok a dolgok, amelyek erőteljesen feltöltöttek és lelkesítettek, +2-t kaptak.

Számos feladat volt, ami -2-t és -1-et kapott, mint például értekezletek, személyzeti megbeszélések, utazás, papírmunka, utazás előtti pakolás stb. Volt néhány feladatom, ami +1-et kapott, de igazán csak két dolog akadt, amire őszintén tudtam +2-t adni, mégpedig a tanítás és az írás. Nagyon megleptek az eredmények.

Ezen gondolkozva rájöttem, hogy amikor írok, gyakran teljesen elveszítem az időérzékemet. Van úgy, hogy kora reggel nekiállok az írásnak, és nem veszem észre, hogy délután lett. Ennyi írás után általában mentálisan lefáradok, ugyanakkor feltölt és lelkesít.

Ugyanez történik a tanítás során. Régebben, amikor még nem szabták meg az időkorlátot, gyakran azon kaptam magam, hogy több mint két órán keresztül prédikáltam. Nekem harminc percnek tűnt, de azt nem tudom, vajon a közönségem ezt hogyan élte meg.

Az alábbi kijelentést átgondolva meglehetősen egyszerű meghatározni az elhívásodat: a valódi ajándékod feltölt és lelkesít, még akkor is, ha a hosszú tevékenység során mentálisan vagy fizikailag elfáradsz. Azok számára, akik felfedezték igazi ajándékukat, az órákig tartó gyakorlás, versenyzés vagy munka perceknek tűnhet. Tehát kérdezd meg magadtól: „Mi az, ami annyira feltölt és lelkesít, hogy néha még az időérzékemet is elveszítem közben?”

A válaszod meg fogja mutatni, hogy mi az ajándékod.

Tarts velünk holnap is, hiszen további kérdések várnak megválaszolásra!