1. Próbálj másként nézni rá! Összpontosíts a pozitívumokra! Ha azt gondolod, hogy házastársad makacs, akkor nehéz szeretetet érezned iránta. De ha kegyelmet gyakorolsz, és úgy döntesz, hogy kitartónak és állhatatosnak látod, akkor sokkal könnyebb lesz őt szeretni. Ha a párod szétszórt, akkor a kegyelem által választhatod, hogy ezt a spontaneitás, a kreativitás vagy a rugalmasság jelének tekintsd, vagy meglátod, hogy azért ilyen, mert túl sokat vállal. „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8). Az emberek általában megpróbálnak felnőni a róluk alkotott képhez.

2. Lásd őt olyannak, amilyennek Isten teremtette! Ha társad hibáira összpontosítasz, az egyikőtöknek sem segít. A farizeusok csak a legrosszabbat látták a házasságtörésen rajtakapott asszonyban. Jézus nem tekintette kisebbnek bűnét, de úgy döntött, hogy azt nézi, mivé válhatna ez az asszony a kegyelem által. „Nem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (ld. János 8:11). A kegyelem által túl tudsz látni házastársad idegesítő viselkedésén, és együtt tudsz működni Istennel, hogy segíts neki azzá az „új teremtéssé” válni, akivé Isten elhívta.

3. Ünnepeld őt! Túl sokszor próbáljuk ráerőltetni házastársunkra azt, amilyennek mi szeretnénk őt látni. Neheztelünk rá és ragaszkodunk hozzá, hogy változnia kell, hogy a mi szemszögünkből kell néznie a dolgokat, és a mi mércénk szerint kell cselekednie. Ha nem ezt teszi, akkor azt gondoljuk, hogy figyelmetlen, tapintatlan, szeretetlen, sőt, nem keresztyéni a viselkedése. A kegyelem nem így működik! A kegyelem megértő, elfogadó, megbocsátó, és mások megváltoztatását ráhagyja Istenre. Próbáld ezt mondani magadnak: „Igen, ez idegesít engem, de gondolom, Isten már munkálkodik társam formálásán. Kíváncsi vagyok, mit szeretne ez által kiformálni.” Aztán lépj hátra, szeresd és fogadd el őt, és engedd, hogy Isten dolgozzon rajta.