„Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot…” (1Krónika 12:39)

Íme egy tulajdonság, ami megkülönböztette Dávid harcosait másoktól: megértették a kapcsolódás, az egység, az erős kapcsolatok fontosságát. „Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot…” (1Krónika 12:39)

Tudtad, hogy amikor a római katonák csatába mentek, pajzsaik, melyek álluktól a lábujjukig védték őket, össze voltak kapcsolva egymással, mint egy védelmi fal? Micsoda kép! A Biblia arra tanít minket, hogy imádkozzunk egymásért, védjük egymást, erősítsük egymást, tanítsuk egymást, hordozzuk egymás terhét. Ha valamilyen megrögzött szokással küzdesz, nem tudod egyedül legyőzni, szükséged van valakire, aki támogat és elszámoltat. Csak akkor válsz lelkileg éretté, ha lelkileg érett emberekkel vagy kapcsolatban.

Pál így szólt azokhoz, akik nem tudtak másokkal együttműködni, és mindig a saját fejük után akartak menni: „…ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Korinthus 12:25–27). Isten Igéje a gyülekezetet a testhez hasonlítja. Tagjai egyenként is léteznek, de tökéletesen működni csak a többiekkel való kapcsolatban tudnak. Magányos hívőként, gyülekezet nélkül túlélni talán lehet, de gyarapodni, gyümölcsöző életet élni nem.