„És meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, amely sokkal csodálatosabb annál, hogy emberi értelem képes lenne megérteni.” (Filippi 4:7 TLB)

Catherine Marshall írja: „Egyszer egy király díjat ajánlott fel annak a művésznek, aki a legjobb képet tudja festeni a békéről. Sokan próbálkoztak, de a királynak csak két kép tetszett igazán. Az egyiken egy csendes tó volt, amelyben tökéletesen tükröződtek a körülötte magasodó, békés hegyek. Felette kék ég fehér bárányfelhőkkel. A másik kép is hegyeket ábrázolt, de ezek zord és kopár hegyek voltak. Felettük viharos égboltból eső záporozott és villámok cikáztak. A hegy oldalán zuhatag bukott alá. Ez a kép egyáltalán nem látszott békésnek. De amikor a király közelebbről megnézte, meglátott a vízesés mögött egy kis bokrot, amely a szikla egyik repedésében nőtt. Erre a bokorra rakta fészkét egy anyamadár. Ott, a haragos vizek zúgása ellenére, tökéletes békességben ült a fészkén. Mit gondoltok, melyik kép nyerte meg a díjat? A király a második képet választotta. Miért? »Azért – magyarázta a király –, mert a békesség nem egy olyan helyet jelent, ahol nincs semmi zaj, nehézség vagy kemény munka. A békesség azt jelenti, hogy ezek mind körülvesznek, de a te szíved mégis nyugodt marad.«”

Egyszer mindannyian rájövünk, hogy nincs olyan biztonságos kikötő, amely minden vihartól mentes; mert a békesség nem a viharok hiánya, hanem az a biztonságérzet, hogy Isten jelen van és védelmet nyújt a vihar közepette is.