Az, hogy belekezdtél ennek a sorozatnak az elolvasásába, talán az első bátor lépés afelé, hogy rátalálj a segítségre, amelyre szükséged van.

Ha téged vagy egy hozzád közel állót bántalmaztak, akkor talán úgy érzed, a helyzet, amivel szembe kell nézned, túlságosan nehéz, még Isten számára is. De biztos lehetsz benne, hogy Isten meg tudja gyógyítani a legmélyebb sebeket is (ld. Zsoltárok 147:3). Ő nem akarja, hogy életedet fájdalmak között éld le, ő meg akar gyógyítani.

A teremtéskor az ember azt a megbízatást kapta, hogy gondoskodjon az élőlényekről (ld. 1Mózes 2:15). Isten tökéletes rendje magába foglalta a gyengék, szükségben lévők és sebezhetők védelmét – a zsarnokoskodás és bántalmazás Isten emberre vonatkozó tervének sohasem volt része. A bűn azonban megrontotta azt, amit Isten eltervezett, egymás ellen fordította az embereket, létrehozta a bántalmazót és a bántalmazottat, pedig az emberek nem arra születtek, hogy ilyen sebeket és fájdalmat hordozzanak.

Gyakori probléma, hogy ha bántalmazás ér, nem tudjuk, hová forduljunk segítségért, vagy hogyan kezeljük a fájdalmunkat. Előfordul, hogy rossz helyen keresünk megoldást, vagy azzal küszködünk, hogy saját erőnkből álljunk helyre. Egy ponton azonban rájövünk, hogy segítségre van szükségünk.

A bántalmazottság utáni felépülés egy folyamat. Végig kell járnunk a gyógyulás felé vezető fájdalmas utat Istennel és emberi segítőkkel. Bár életünket talán megnyomorította a bántalmazás, nem mások cselekedetei határozzák meg, hogy kik vagyunk, és azt sem, hogy kivé válhatunk. Isten kész arra, hogy megmentsen (ld. Zsoltárok 27:9–11), amikor erőnk és tűréshatárunk végére értünk, ilyenkor elkezdődhet és valósággá válhat a teljes gyógyulás (ld. Jeremiás 30:17).

 

Felépülni a bántalmazottságból – Hogyan kezdjem el?

Mindannyian fel tudunk idézni olyan eseteket, amikor bántás ért minket. Mások sértő szavai vagy ártó tettei csak két példa a fájdalomra, amely nyomot hagy emlékezetünkben. Sajnos az átéltek sokunk számára egész életen át hordozott „csomaggá” válnak. Ha nem csomagoljuk ki őket, azzal talán egy időre el lehet némítani a fájdalmat, de a tartalmuk hamarosan elviselhetetlenül nehéz teherré válik. A fájdalom el van ugyan rejtve, de nincs gyógyulás – és a statisztikák sajnos azt mutatják, hogy sokkal többen vannak ilyen helyzetben, mint ahogy mi gondoljuk.

A családon belüli erőszak elszenvedői a lakosság arányát tekintve minden negyedik nő és minden hatodik férfi (napjainkban ez a szám még magasabb lehet – a szerk.). Hozzájuk hasonlóan szívszorítóak azoknak a történetei is, akikről gyermekkorukban nem gondoskodtak megfelelően; vagy akik különféle fizikai bántalmazás, lelki terror, szexuális erőszak vagy sebeket okozó szavak elszenvedői voltak 18 éves koruk betöltése előtt. Ha ezekben a szomorú statisztikákban találhatsz valamit, amiből erőt meríthetsz, az az, hogy ezekből tudhatod: nem vagy egyedül, ha gyermekbántalmazás vagy családon belüli erőszak áldozata vagy.

Bármilyen jellegű bántalmazás történt is, az az érintett személyre fizikailag, mentálisan és lelkileg is pusztító hatással van. A félelem és szégyen miatt gyakori, szinte reflexszerű reakciónk a tagadás, hogy a problémát olyan mélyre temessük, amilyen mélyre csak lehet. De ha eltemetjük, a mélyben gyökeret ereszt. Észre sem vesszük, de „tünetei” kihajtanak, és felszínre kerülnek depresszió, szorongás, függőségek vagy táplálkozási zavarok (hogy csak egy néhányat említsünk) formájában. Ezek mind az abúzus gyökeréből fakadnak. Tudjuk, hogy a gyökeret kell kezelnünk, de hogyan fogjunk hozzá? Mi vehetne rá minket, hogy mélyre ássunk azokért a dolgokért, amelyeket kétségbeesetten szeretnénk rejtegetni? A gyógyulás reménye. A szabadság gondolata. A változás iránti vágy.

Isten a reményünk a gyógyulásra. Ő nem olyan, mint a bántalmazóink. Ő jóságos, türelmes és tele van igaz szeretettel, ami nem keresi a maga hasznát (ld. 1Korinthus 13). Bármilyen is az életed, ő arra vár, „hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson” (Ézsaiás 30:18), és ő soha nem fog elhagyni vagy elfordulni tőled (ld. 5Mózes 31:8).

Az induláshoz be kell látnunk, hogy bántalmazás ért, el kell ismernünk a fájdalmat, amit okozott, és minden egyebet, amilyen módon hatott ránk. De ha elindulunk ezen az úton, rá fogunk jönni, hogy összetörtségünk közben is meg tud kezdődni a gyógyulás, és idővel meglátjuk majd, hogy „a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17) – és elkezdünk Krisztusban új teremtéssé válni.