„Fölépítelek még téged, és fölépülsz…” (Jeremiás 31:4)

Ádám már kapcsolatban volt Istennel, mielőtt Évával kapcsolata lett volna. Miért fontos ez? Mert Isten az egyetlen, aki megmondhatja, ki vagy és mennyit érsz. Amíg ezt nem érted meg, folyton keresni fogsz valakit, aki eléggé szeret ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben. A gond csak az, hogy ha találsz egy ilyen embert, rácsimpaszkodsz, mint a szőlőinda. Egyetértesz vele mindenben, olyannyira, hogy már nem lesz saját véleményed. Megpróbálod betölteni minden szükségét. Fenyegetve érzed magad, ha valamit nélküled tesz, vagy örül valaminek, amiben te nem vagy benne. Azt mondod: „Nekem csak rád van szükségem, hogy lehet, hogy te nem érzel ugyanígy irántam?” Ilyen terhet egyetlen kapcsolat sem tud elviselni.

Ádám megtanult Évával kapcsolatban lenni, de csak miután megismerte az Istennel való kapcsolatot. Csak Isten jelenlétében látod magadat tiszta tükörben, mert csak nála vagy szabad mások véleményétől. Itt formálódik ki belőled az az értékes ajándék, akivé válsz.

De valami megváltozott! Most, hogy már tudod, milyen értékes vagy, csak olyan embernek fogod odaadni magad, aki ugyanennyire értékesnek tart. Isten mindig is a legjobbat akarta számodra, csak arra vár, hogy te is egyetérts vele.

Te, akit bántalmaztak, elhagytak, elárultak, aki úgy érzed, hogy sohasem éred fel a mércét, hallgasd meg ezeket a szavakat! Annak az Istennek a szavai ezek, akinek rólad alkotott véleménye soha nem változik: „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még téged, és fölépülsz…” (Jeremiás 31:3–4).