„Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Korinthus 12:10)

Pál apostol így írt: „tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:7–10). Pál megtanulta, hogyan használja gyengeségét fegyverként: úgy, hogy engedi, hogy ezáltal közelebb kerüljön Istenhez. Ezt neked is meg kell tanulnod!

Eugene Peterson parafrázisában így adja vissza Krisztus első boldogmondását: „Áldott vagy, amikor erőd végére értél. Minél kevesebb van belőled a helyzetben, annál több tér jut Istennek és az ő hatalmának” (Máté 5:3 TM). Nos, ez nem azt jelenti, hogy csak úgy törődj bele jellemhibáidba, és ne küzdj azokon a területeken, ahol vereséget szenvedtél, azt mondva: „hát én már csak ilyen vagyok”. Nem, szembe kell nézned a gyengeségeiddel, meg kell vallanod őket, és hagynod kell, hogy Krisztus vegye át a terepet! Mindig lesznek küzdelmeid bizonyos dolgokkal. Pál felismerte ezt: „ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Korinthus 4:7). Az agyagedényekhez hasonlóan te is törékeny, sérülékeny vagy, talán repedezett is, Isten mégis használni fog, ha átadod magad neki, és engeded, hogy általad végezze munkáját.