„[Jézus] nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.” (Zsidók 2:11)

A legtöbb családnak vannak féltve őrzött titkai. Meglepő, hogy mégis azzal szembesülünk Máté evangéliumának rögtön a legelején, hogy Jézus egy távolról sem tökéletes családból származott. Ráháb egy jerikói prostituált volt. Jákób nagyapa dörzsölt csaló volt – lehet, hogy manapság nyomkövetős lábbilincset hordana. Dávid végletes személyiség volt, olyan ellentmondásos, mint egy Picasso-festmény: egyik nap zsoltárokat írt, másik nap elcsábította egy katonatisztjének a feleségét. Jézus talán kitörölte nevüket a családfájáról? Nem! Miért teregette ki a családi szennyest mindenki előtt? Mert a te családodnak is vannak titkai. Az unokatestvéred börtönviselt. Az apád elment otthonról, és soha többé nem jött haza. Az egyik nagyszülőd lelépett egy munkatársával.

Ha a családfádon vannak rossz gyümölcsök, Jézus azt mondja: „tudom, mit éltél át, velem is megtörtént”. A „velem is megtörtént” Krisztus életének főtémája. A magányosoknak azt suttogja: „velem is megtörtént”. A csüggedteknek lehajtott fővel sóhajtja: „tudom, milyen érzés”. Józsefet nem említik az evangéliumok Jézus felnőtt élete során, ez arra utal, hogy Mária valószínűleg megözvegyült. Jézus tehát azt is tudja, milyen egyedülálló szülőnek lenni, milyen érzés csonka családban felnőni.

Jézus nem szégyellte a felmenőit – téged sem szégyell! Jézus, aki megszentel, és azok, akiket megszentelt, egyazon családba tartoznak. „Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.” Ez azt jelenti, hogy téged sem szégyell. A tetteid nem hozzák zavarba. A családi titkaid nem okoznak neki gondot. Jöjj hát hozzá bátran, hiszen a családjához tartozol!